MAGYAR LOVAGKÖNYV - A FEUDALIZMUS KÉZIKÖNYVE- Hit, Isten, Haza, Becsület!

A magyar feudalis hierarcha fejlődése. A felszentelt király lovag is. Koronázás, lovagavatás. Keresztes-hadjáratok, lovagrendek. A keresztény egyház és a Római Szent Birodalom létrejötte. Magyar uralkodók, fejedelmek, pápák,- és Titkos-társaságok

 

9. A koronának, mint hatalmi szimbólumnak az eredete
A korona, mint uralkodói szimbólum már megtalálható az
ókori világban is, az ősi birodalmakban és királyságokban,
városállamokban is, mint napkorona.
1928-ban találta meg Sir Leonard Woolley, Ur város királysírjainak
feltárása közben Sub Ad királynő sírját, annak a
királynőnek a sírját, aki jelenlegi történelmi ismereteink szerint
a legrégibb királynő volt, hozzávetőlegesen ötezer évvel
ezelőtt élt. A sírban pedig Sir Leonard megtalálta azt a fejdíszt
is, melyet a királynő viselt.
Sub Ad királynő fejét a koponya alapján Katherine Woolley
rekonstruálta és mintázta meg az akkori idők női koponyája
után. A fejék ma ezen a rekonstruált arcon látható. Ez a diadém,
lombkorona eddig a legrégibb ismert korona.
7. kép
A képen Sub Ad királynő rekonstruált arcképe látható.
Fején a lombkoronával. Az egyiptomi fáraók fejdíszét is koronának
tekinthetjük, a rajta lévő kígyó és a Hórusz-keselyű Alsó- és Felső-
Egyiptom egyesített királyságát jelképezi.

A görögök és rómaiak viselték a babérkoszorút, mint dicsőségi
jelvényt. A költőfejedelmet és a győztes bajnokot is
babérkoszorúval díjazták. A rómaiaknál a magasabb fokú kitüntetések
voltak a koszorúk, vagy koronák (coronae), melyek
összefüggésben voltak a katonáktól véghezvitt hőstettekkel.
Ilyen koszorúk voltak: a babérkoszorú a triumfust tartó fővezér
számára, mirtuszkoszorú a csak ovatiot tartó fővezér
számára, lombkoszorú az ostromlott, vagy körülzárt város
felszabadításáért, különböző alakú fémkoszorúk római polgár
életének megmentéséért, vagy az ellenséges várfalra elsőként
feljutónak és az ellenség táborába először behatolónak,
vagy annak, aki először lépett az ellenséges hajóra.
A győztes hadvezért vagy a csata helyszínén kiáltották ki
katonái imperátornak, vagy később a szenátus adományozta
neki a megtisztelő címet. Mindkét esetben számára hálaadó
ünnepeket rendeztek Rómában.
A legnagyobb katonai kitüntetés a diadalmenet, a tiumphus
volt. Diadalmenetet csak az a fővezér tarthatott, aki a győzelmet
külső ellenség felett aratta, jogosan viselt háborúban,
saját fővezérlete alatt, továbbá a legyőzött ellenségből
több mint 5000-et elpusztított, valamint a birodalom határait
nagyobbította. A triumphusra a fővezérnek a katonaságot
is magával kellett hoznia, annak jeléül, hogy a háborút
befejezte. A Mars-mezőn volt a gyülekező, mialatt a senátus
Bellona vagy Apolló templomában tárgyalt a triumphus engedélyezéséről.
Néha a fővezér megkapta a város területére is
érvényes impériumot, amely egyébként Róma területére nem
volt érvényes. Miután a senatus és a tisztviselők üdvözölték
az imperátort, majd a nép örömujjongása közben megindult
a tömeg a porta triumphalison, a Via Sacrán, a Fórumon keresztül
a Capitoliumra. A menetnek állandó meghatározott
rendje volt: elöl haladtak a magistratusok és a senatorok,
utána a zenekar. Ezután következtek az áldozati állatokat
vezető római ifjak, őket követte a hadizsákmány és meghódított
ország folyóinak, városainak, hegyeinek szimbolikus
képei. Utána legelőkelőbb foglyok bilincsbe verve (őket azonnal
a Tullianumba vezették kivégzésre)
Ezután következtek a fővezér lictorai, akik tunica purpureába
voltak öltözve, és borostyánnal körülfont vesszőcsomót hordoztak,
majd egy csapat színész következett az ellenséget gúnyolva,
majd egy aranyozott borostyánkoszorúval díszített
négyesfogatú diadalszekér következett. Ezen állott aranyozott
sarukban, tunica palmatába öltözve a győztes imperátor,
jobbjában borostyánágat tartott, baljában pedig elefántcsont
jogart. Háta mögött közvetlenül egy állami rabszolga állott,
s miközben Jupiter Capitolinus aranykoronáját tartotta a fővezér
feje fölött, állandóan ezeket a szavakat hangoztatta:
„Respice post te, hominem te memento!” Magyarul: „Tekints
hátra, emlékezz arra, hogy ember vagy!” Ezekkel a szavakkal
akarták gyarló emberi mivoltára emlékeztetni, ellensúlyozva
a magasztalást. Ugyancsak a diadalszekéren ültek a fővezér
kisebb fiai, míg felnőtt fiai hátrább, a sereg tisztjeivel lovagoltak.
Az egész menetet a borostyánnal ékesített katonák zárták
be. Jupiter templománál a triumphator áldozatot mutatott
be, megajándékozta a katonákat, majd ünnepi lakoma következett.
Erre a consulokat is meghívták, ők azonban általában
nem jelentek meg rajta, hogy rangjukkal ne kisebbítsék a fővezér
dicsőségét. Nagy tengeri győzelmek után is engedélyezték
a triumphust, például Duiliusnak Kr. e. 260-ban. A császárkorban
már csak a császárok tarthattak diadalmenetet, mert minden
háborút csak az ő auspiciumukkal (madárjóslás) vívhattak
meg. Ez időtől helyetteseiknek, a legátusoknak már csak a
győzelmi jelvény, latin nevén ornamenta triumphalia viselését
engedélyezték ünnepi alkalmakkor. Romulustól Vespasianusig
320 triumphust tartottak, utána körülbelül 30-at, az utolsót
Diocletianus tartotta Kr. u. 302-ben.
A diadalmenetnél kevésbé ünnepélyes volt az ovatio,
amikor is a fővezér a toga praetextába öltözve, fején mirtuszkoszorúval,
gyalog vagy lóháton vonult be a városba, s a
Capitoliumon juhot áldozott az isteneknek.
Az imperátor babérkoszorújából alakult ki a császári
korona, majd a királyi korona is, minthogy a császárkorban
már csak a császár tarthatott diadalmenetet
(ezért vált az imperátor cím is a caezar cím mellett a princeps
rang szinonimájává).
A koronával találkozunk az Evangeliumban is: Jézust is
töviskoronával koszorúzták, mikor kigúnyolták, mint Izrael
királyát. (Mózes is, mikor lejön a Sinai-hegyről, ragyog, glória veszi
körül. Ezt fordította rosszul Károli Gáspár úgy, hogy „szarva
volt”, a koronát cornis = szarvnak értelmezve!)
De valószínű, hogy az északi normann népeknél szintén
megtalálható már korábban is, csak úgy, mint a germánoknál
és a keltáknál is az aranyabroncs fejdísz, mely hercegeik,
törzsfőik homlokát ékesítette.
A litván fejedelmi korona korábban nyírfaágakból volt, tehát
valószínűleg ősi időkre emlékezik, még a pogány, természetimádó
szláv korokra. (A krakkói Wavel templomban, Szent
Hedvig sírjánál látható üvegszekrényben kiállítva, milyen is volt
az ősi litván korona. Szent Hedvig, vagy lengyelül Jadviga, Nagy
Lajos királyunk leánya volt, és Lengyelország királynője. Férjét,
Jagelló litván fejedelmet és népét ő térítette keresztény hitre. Ezért
van sírja mellé helyezve a litván nyírfaág korona.)
Az aranykorona szimbólumát sokan Nap-glória szimbólumnak
tekintik. (Tahitin, Hawaiion virágfüzérekkel díszítik a
homloko,t és virágfüzért tesznek a nyakukba az emberek. Így valószínűleg
ösztönös díszítési mód a koszorú és a korona is, még a
legősibb időkből!)
A keresztény koronázás királyfelkenése is régebbi időkre
tekint vissza: Az Ószövetségben olvashatjuk, hogy már Izrael
királyait is felkenték.
(Sámuel I. – 11.15. „Sault az Úr színe előtt megtették királ�-
lyá. S a közösség áldozatát is bemutatták ott az Úr előtt, és Sault
is. Izrael férfijai is mind nagy áldomást csaptak.”)
(Sámuel II. – 5.3. „Izrael vénei tehát mind elmentek Hebronba
a királyhoz, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban az
Úr előtt. Aztán felkenték Dávidot Izrael királyává.”)
A kereszténység alapja is az ószövetség, ezért a keresztény
koronázás alapjai is, minthogy egyházi szertartás, vis�-
szanyúlnak az ószövetséghez.
Mint már mondottuk, a koronázás szertartásánál elsődleges
a felkenés, azután ezzel társul a lovaggá avatás. A király csak
testben és lélekben ép, vezetésre alkalmas, lovagi erényekben
gazdag vitéz lehet, aki esküjéhez híven megvédelmezi országát
minden külső és belső ellenségtől, betartatja és védelmezi
a törvényeket, az igazságosságot. (Ezért volt, hogy azt, akit uralkodásra
alkalmatlanná kívántak tenni, megnyomorították, megvakíttatták;
mint a még gyermek Vak Bélát, vagy Szent István király
idejében Vazult ezért vakították meg. Ha kivételesen királynőt koronáztak,
megelőlegezték a férfias és lovagi erényeket.)

 

 

TOVÁBBIAK A KÖNYVBEN OLVASHATÓAK! RENDELD MEG!

____________________________________________________ 

Lehoczky József: Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve - 2012

Kiadója: Novum Publishing GMBH A-7311 Neckenmarkt Rathausgasse 73.

 

Már nem a Novum Kiadónál van a szerzői és a forgalmazási jog!

Megrendelés:  

A könyvet jelenleg a kiadás PDF formátumában veheti meg, 1000 Ft-os áron!

Megrendelés a szerzőtől:      

 gyogyito.ero@gmail.com

email címre írott igényléssel.

 

Ezután Önnek kiküldjük a számlát az Ön által megadott email címre.

Ön a könyv árát átutalja nekünk. 

Ezután elküldjük önnek emailben a PDF formátumú könyvet.- A könyv terjedelme: 555.oldal - 

 A nyomtatott példányok már elfogytak. Ha CD-n kérné a könyvet, akkor az ára előreutalással 1800 Ft, plusz a postázási költség, mely 2300 Ft, tehát 4100 Ft. 

 

 




    Új szempontok szerinti történelem-szemlélet! Egyháztörténeti és jogtörténeti OK és OKOZAT közti összefüggések!   

   

lovagkonyv_cimlap.jpg



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 11
Tegnapi: 61
Heti: 276
Havi: 687
Össz.: 112 324

Látogatottság növelés
Oldal: 9. A koronának, mint hatalmi szimbólumnak az eredete
MAGYAR LOVAGKÖNYV - A FEUDALIZMUS KÉZIKÖNYVE- Hit, Isten, Haza, Becsület! - © 2008 - 2024 - novella-vers.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »