31. A feudális társadalmi szerkezet részeként
tekintsük át az egyházi hierarchiát is,
a kezdeti állapottól!
Az ősegyházban a főszerep Jézus tanítványaié, az apostoloké
volt. Mellettük presbiterek (öregek) is tevékenykedtek, akik
az irányításban, a tanítóhivatalban és a szeretetszolgálatban
az apostolok segítségére voltak. Míg az apostolok maguknak
minden egyházban vezető szerepet igényeltek, addig a presbiterek
csak a saját helyükön rendelkeztek tekintéllyel. Segítőik
a szeretetszolgálatban a diakónusok voltak, akikből kezdetben
minden egyházközségben 7 volt. Rajtuk kívül az egyházakban
még karizmatikusok, próféták és pneumatikusok is
voltak, akik külön adománnyal rendelkeztek és a közösségek
vallásos életét erősen befolyásolták. (karizma = természetfeletti
képesség, pneuma = lehelet)
A legfőbb szerep Péter apostolé volt, később Pálé is, és kiemelkedtek
az apostolok közül tekintélyben még János és
Jakab.
Szent Pál nagy hittérítő útjai során számos egyházat alapított.
Ezek mind az apostoli kollégium és Szent Péter irányítása
alatt állottak. De Péter után Szent Pál is magának az
általa alapított egyházakban vezető szerepet követelt. A presbitereket,
akikből később a püspökök lettek (episzkóposz = felügyelő)
maga szentelte kézföltétellel. Később a püspökök a
II. századtól monarchikus püspökké lettek.
A püspök lett a legfőbb pap és tanítóhivatal, az igazi pneumatikus,
aki püspökké való felszentelése révén az apostolok
örökébe lépett, hogy azok tanítását maradéktalanul továbbadja.
A püspök vette fel a harcot az eretnekségek ellen és vezette
át egyházközségét a veszélyeken. A presbiterek jóllehet
a püspököket is sokszor még így nevezték, a püspökök segítői
és meghatalmazottjai lettek. A diakónusok viszont nagyobb
jelentőséget nyertek. A II. század végén már nem a presbiterek
segédei, hanem közvetlenül a püspök támaszai.
Az egyetemes egyház a II. században még nem fejlődött
ki, de a katolicitás (egyetemesség) fogalma már átjárta az
egész egyházat.
A III. század folyamán számos apostoli alapítású egyházközség
politikai és közigazgatási változások során elveszítette
jelentőségét. Helyükre a tartományi fővárosok, metropoliszok
kerültek, amelyeknek püspökei, (episcoposz metropolitész) a
tartományi püspökök vezetőivé (metropolita) váltak. A 341-es
antiochiai zsinat Keleten a metropolita szervezetet törvényerőre
is emelte. Nyugaton kissé másképp alakult a fejlődés.
Ott, főként Rómában és Alexandriában, az anyaegyházak
domináló szerepe jutott kifejezésre a függő leányegyházakkal
szemben. Az idők folyamán az egyes metropoliták egyre
több jogot nyertek, és az általuk összehívott tartományi zsinatok
sem kollegiális püspöki tanácskozások voltak, hanem a
metropolita kormányzatának végrehajtó szerve. A metropolita
tartományának püspökeit bíráskodása alá vonta, ő döntött
ügyükben, ő fosztotta meg őket adott esetben méltóságuktól.
Az ősegyházban egyházközség alapítása mindig egy
püspök beiktatásával volt egybekötve, még akkor is, ha az
egyházközség csak néhány tagból állt (12 tag).
A III. századtól kezdve Nyugaton kis egyházközségek
vezetésével presbitereket bíztak meg, míg Keleten – ahol ez
nem volt szokás – a sokszor tanulatlan és műveletlen, egyszerű
falusi püspököket (chorepiscopi) kezdték visszaszorítani.
A 314-es anküriai zsinat 13. kánonja megtiltotta a falusi püspököknek,
hogy presbitereket és diakónusokat szenteljenek,
a 342-es zsinat pedig egyenesen kihalásra ítélte őket. A püspökválasztásba
a metropolita egyre inkább beleszólt, a választás
megerősítését és a megválasztott személy püspökké
szentelését magának tartotta fenn. Az egyházközség irányítását
a püspök tartotta kézben, aki az anyagi ügyek intézésével
Keleten egy ökonómusnak nevezett (oikonomosz) laikust,
Nyugaton egy archidiakónust bízott meg.
A papság a III. századtól önálló társadalmi renddé vált, és
a diakónusi és presbiteri utánpótlás kiképzése a lektorok iskoláiban
történt. Az elvirai zsinat óta (315 körül) általánossá
vált a nézet, hogy a lelkészkedő papságnak nemi önmegtartóztatásban
kell élnie, ami a papi nőtlenség, a coelibátus alapjait
vetette meg. Konstantin és utódainak törvényei és kiváltságai
a püspöki és a papi rend további társadalmi elkülönülését
eredményezte. A püspökök bizonyos bírósági mentességet
élveztek, magas államhivatalnokok jelvényeit viselték, pld.
pallium, stóla, manipulus, gyűrű, azok jogait élvezték, pld.
trón, fáklyák, tömjén. A papság pedig az államhivatalnokokéhoz
hasonló hivatalos öltözéket kezdett viselni, pl. tóga =
reverenda, casula, dalmatica.
A középkorra kifejlődött egyházi hierarchia élén Róma
püspöke, a pápa állt.
Az apostoli hittérítés során alapított ősegyházak élén pátriárkák
álltak. (Páter = atya és arch = öreg vagy fő szavakból!
Ilyen volt például a konstantinápolyi vagy az alexandriai.) A kolostorok
élén apátok álltak. (archimandrita görög szóból). Az érsekség
élén állt az érsek (archiepiszkóposz = öreg vagy fő püspök).
Az egyháztartományhoz tartozik több püspökség, élükön
püspökökkel, valamint az érsek saját püspöksége. Az érsek
képviseli a pápa ügyeit a tartomány püspökei felé és viszont,
a püspököket a pápánál. Azonban valamennyi püspök önálló
főpásztor. Az érseket metropolitának is nevezik. Vannak püspökségek,
melyek nem tartoznak érsek alá, hanem közvetlenül
a pápának vannak alárendelve. Ezeket exemptnek, kivettnek
nevezzük. Az ilyen állapotnak különféle okai lehetnek.
(Például a meisseni püspökség már a XIII. Század óta „kivett“ volt.
A reformáció alatt megszűnt. Amikor 1921-ben újra létrehozták,
megint közvetlenül a pápa alá lett rendelve. Magyarországon nincsen
exempt püspökség.)
A püspökség olyan egyházi és közigazgatási egység, melynek
élén a püspök áll. Ő felelős azért, hogy a katolikus keresztények
az evangélium szerint éljenek. (Az 1054-es kelet190
nyugati egyházszakadás után a keleti egyház élén természetesen
továbbra is püspökök állnak, ugyanazon feladattal. Az anglikán
egyház élén is érsek és püspökök állnak. A protestánsok püspökei
egyházjogi értelemben nem tekinthetők püspöknek, mert a
Jézustól eredő, apostoli kézrátétel folyamatossága nincs meg, csakúgy,
mint lelkipásztoraiknál sem! Ez alól csak az anglikán egyház
a kivétel, mert ott felszentelt püspökök szakadtak el az egyháztól
és a kézrátétel szertartása nem szűnt meg. Bár az Evangélikus
Egyház esetében is a XVI. században Svédországban, Dániában
és Németország kétharmadában egész püspökségek szakadtak el
a katolikus egyháztól, élükön felszentelt püspökökkel, de az evangélikus
egyházban megszűnt a kézrátétel szertartása, minthogy
a lutheri tan csak három szentséget ismert el: keresztség, bűnbánat,
oltáriszentség. A kálvinisták pedig csak a keresztséget ismerték
el. Később a Lutheránusoknál egyes közösségek közeledtek a
kálvini felfogás felé. A katolikus egyház hét szentséget ismer: keresztség,
bérmálás, oltári szentség, bűnbánat szentsége, utolsó
kenet, egyházi rend, házasság.)
A világi és egyházi közigazgatási területek kezdetben azonosak
voltak. (Szent István király is előbb alapította a püspökségeket,
mint a vármegyéket. A legrégibb egyházmegye Magyarországon
az esztergomi és a veszprémi volt.)
A püspökség és egyházmegye tulajdonképpen ugyanazt
jelenti, csak történelmi eredetük különböző.
Az egyházmegye a görög dioikosz utódja. Az eredeti görög
elnevezés állami közigazgatási egységet jelentett a római
világbirodalomban. Az Egyház átvette a közigazgatási területeket
és megjelölésüket.
A püspökség: sajátosan egyházi közigazgatási terület
neve. A szó hosszú utat tett meg több nyelven át (episzkóposz
= felügyelő szóból).
Az esperesség: több plébánia nagyobb egységet képez,
ez az esperesség. Nagyjából 10 plebánia tartozik alá. Az esperesség
egyik papja gondoskodik arról, hogy a püspök kívánságait
a plebániákon figyelembe vegyék. Ő képviseli a papokat a
püspök előtt. Az esperest a püspök nevezi ki. Több esperesség
együtt főesperesség.
Az Egyház kezdeti időszakában a püspökségek még
térbelileg kicsinyek voltak, vagy kevés hívőt fogtak össze. Akkor
a püspök egyben plebános is volt. (A pápaválasztó konkláve
testület püspökei, a bíborosok ma is egyúttal római plebánosok is,
egy-egy római plébániatemplommal.)
Amikor a püspökségek növekedni kezdtek, a püspöknek
mind több segítségre volt szüksége, ezek a segítő papok lettek
a plebánosok. (A plebs = nép szóból, mert közvetlenül a néppel,
vagyis a hívőkkel állnak kapcsolatban. (Ők állnak az egyházközség,
a parókia, másik nevén plébánia élén.
Az egyházközség (parókia = idegenben tartózkodás szóból)
mai jelentése:
1. meghatározott egyházközségi terület,
2. maga az egyházközség.
A püspök segítői tehát a papi teendőkben a plébánosok,
utána a káplánok. (Újabban a lelkipásztori kisegítők, áldoztatók
is!)
A káplán eredetileg egy kápolna papja, ma a plebánost a lelkipásztorkodásban
segítő fiatal pap. (Egy plébániatemplomban
több kápolna is lehet, ezeknek is egy-egy káplánja. Régen a királyi
udvarban az udvari papot is udvari káplánnak nevezték.)
Kiegészítésül még nézzünk meg egypár fogalmat!
Diakónus: (a görög diakonosz = szolga szóból). A pap segítőtársa
az igehirdetésben és az áldoztatásnál. Eredetileg a közösség
szegényeit gondozta. (A II. században még minden közösségben
7 volt belőlük. Később nagyobb jelentőséget nyertek és
a II. század végén már nem a presbiterek segédei voltak, hanem
közvetlenül a püspök támaszai. A későbbi időkre a plebánosok segítői
lettek. (Ma, a XXI. Században keresztelhet, eskethet és
temethet is.)
Püspök: a görög episzkóposz (felügyelő) szóból. Az egyházban
eredetileg egy-egy közösség elöljárója volt, később több
plébániát magába foglaló terület vezetője. Kinevezését a pápától
nyeri, felszentelését másik három püspöktől.
Segédpüspök: a megyéspüspököt segítő felszentelt püspök.
Sekrestyés: egyes vidékeken céhmester, dékán, egyházfi,
esetleg templomszolga névvel illetik. A templom nem
papi szolgálatát látja el.
Vikárius: latin szó, jelentése: helyettes. Vikáriusa van
például a püspöknek.
Prelátus: magasabb főpapi méltóság a katolikus egyházban.
Perjel vagy Prior: elöljáró, házfőnök szerzetesrendekben.
Prímás: valamely ország legmagasabb rangú katolikus
főpapja, pld az esztergomi érsek, aki III. Károly király adománya
folytán egyúttal a Római Szent Birodalom hercege is,
mint hivatalbéli herceg, ezért a neve hercegprímás.
Prépost: püspöknél alacsonyabb rangú főpap.
(Valamint a premontrei rend elöljárója. A premontrei rend kolostora
és birtoka nem apátság, hanem prépostság.)
A káptalan elöljárója is prépost.
Itt meg kell említenünk, hogy mi a káptalan!
Az egyházjog előírja, hogy minden püspöki székhelyen
legyen egy papokból álló testület, mely meghatározott feladatokat
lát el.
Ez a székes káptalan (a latin caput = fej szóból). Tagjai a kanonokok.
A káptalan feje a nagyprépost.
(A püspöki templomnak két elnevezését ismerjük: katedrális,
magyarul székesegyház és dóm. A katedrális a kathedra görög tanszék
szóból származik. Ez olyan templom, ahol a püspöknek székhelye
van. A trónszerű püspöki szék hivatalának jelképe. (Püspöki
insignatúra.) A dóm pedig a latin Domus Dei = Isten Háza szóból
származik. Vannak, akik a Deo Optimo Maximque = a legjobb és
legnagyobb Istennek szavak kezdőbetűiből származtatják. A dóm
megjelölést alkalmazzák különösen jelentős templomokra is, mely
nem püspöki templom. Pl. Sopronban a Szt. György templom.)

 

TOVÁBBIAK A KÖNYVBEN OLVASHATÓAK! RENDELD MEG!

____________________________________________________ 

Lehoczky József: Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve - 2012

Kiadója: Novum Publishing GMBH A-7311 Neckenmarkt Rathausgasse 73.

 

Már nem a Novum Kiadónál van a szerzői és a forgalmazási jog!

Megrendelés:  

A könyvet jelenleg a kiadás PDF formátumában veheti meg, 1000 Ft-os áron!

Megrendelés a szerzőtől:      

 gyogyito.ero@gmail.com

email címre írott igényléssel.

 

Ezután Önnek kiküldjük a számlát az Ön által megadott email címre.

Ön a könyv árát átutalja nekünk. 

Ezután elküldjük önnek emailben a PDF formátumú könyvet.- A könyv terjedelme: 555.oldal - 

 A nyomtatott példányok már elfogytak. Ha CD-n kérné a könyvet, akkor az ára előreutalással 1800 Ft, plusz a postázási költség, mely 2300 Ft, tehát 4100 Ft. 

 

 

Lehoczky József: Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve -

Kiadója: Novum Publishing GMBH A-7311 Neckenmarkt Rathausgasse 73.

 

Austria - Germany - Hungary -Spain - Switzerland

 

 Már nem a Novum Kiadónál van a szerzői és a forgalmazási jog!

 

    Új szempontok szerinti történelem-szemlélet! Egyháztörténeti és jogtörténeti OK és OKOZAT közti összefüggések!   

   

Oldal: 31. A feudális társadalmi szerkezet részeként tekintsük át az egyházi hierarchiát is!
MAGYAR LOVAGKÖNYV - A FEUDALIZMUS KÉZIKÖNYVE- Hit, Isten, Haza, Becsület! - © 2008 - 2024 - novella-vers.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat