2. Habár a magyar feudalizmus szerkezete,
mint majd a későbbiekben láthatjuk,
nem teljesen azonos a nyugati, hűbéri
feudalizmussal, ámde mégiscsak nyugati
mintára épült fel, ezért először tekintsük
át a nyugati társadalom felépítését és annak
előzményeit! Ezzel egyidejűleg pedig ismerjük
meg a lovagság és a királyság intézményét,
korai hagyományait, mint a királykoronázás
és a lovagavatás szertartásait!
Ismerjük meg a lovagrendeket is a kezdetektől, a fejlődéseken
át, egészen a XXI. századig!
A feudalizmusnak elnevezett korszak, a későbbiekben középkornak
nevezett időszak jellemzője; de már számos történész
visszautasította a történelem ókorra, középkorra és
új, majd legújabb korra felosztását. Főként a középkor elnevezése
vitatott és szerencsétlen. Ugyanis abból a humanista
felfogásból indul ki, amely az újkort közvetlenül a klasszikus
ókori műveltséghez igyekezett kapcsolni, és ezért a közbeeső
kort dekadens átmeneti kornak tekintette. A történelem
ilyen korszakokra felosztása azért helytelen, mert a történelem
mindig is egymásból következő okok és okozatok fejlődése
volt, valójában törések és szünetek nélkül. Ebből következőleg
máig is vitatott, hogy mikor kezdődött, vagy mikor
végződött a középkor. Könyvünkben is éppen ezért a feudalizmust
és annak magyarországi jelenlétét áttekintvén nem
a magyar társadalom fejlődését kell először megnéznünk, ha
teljes áttekinthető, összefüggéseket is felismerő képeket akarunk
kapni, hanem át kell tekintenünk a frank, majd németrómai
birodalommal fennálló szokásrendi és jogrendi kapcsolatok
miatt, azok lényegi társadalmi-hierarchiai és jogi
összefüggéseit is; minthogy Magyarország Királysága német
mintára és német segítséggel lett megalapítva, államszerkezete
és egyháza pedig, kiépítve.
A Szent Koronát a pápától kérte Szent István király, hogy
ne legyen a lengyelhez és a csehhez hasonlóan a római császár
hűbérese, de a korona elnyerésében támogatta Henrik
császár is.
Ugyanakkor, mivel Nagy Károly, frank uralkodó, 800 karácsonyán
a pápa által római császárrá lett szentelve és koronázva,
így megújította, mint akkor mondták, „a Nyugati
Római Szent Birodalmat”, így ez időtől a frank, majd a keleti
frank, azaz a német királyok lettek a római császárok.
I. Ottó (962-től császár, de már 936-tól német király) idejétől
ezért a „Német Nemzetiségű Római Szent Birodalom”
császárainak neveztettek a német királyok 1806-ig, a birodalom
megszűnéséig. Ez pedig azokat a logikai összefüggéseket
adja, melyeket ismernünk kell, hogy megértsük a német
birodalom és a magyar birodalom kapcsolatát. Nézzünk
néhány ilyet:
A német királyt a nép, pontosabban a birodalmi gyűlés,
majd a választófejedelmek választják. A német királyt megkoronázzák
német királlyá, de ekkor még nem császár. Császár
az után lesz, hogy a pápa római császárrá koronázza. A pápa
meg is tagadhatja a császárrá felkenést és koronázást.
A pápai államot Nagy Károly apja, Pippin alapította, mely
alapítást a birodalmi gyűlés is, majd I. Ottó császár is megerősítette.
Így a pápai állam valójában a birodalom hűbére.
Viszont a császár csak a pápa által lehet császárrá. Ez a
„kettős kard eszméje”, mely az invesztitúra harcokhoz is vezetett.
A császár, minthogy a pápai állam császári alapításánál
fogva a pápai állam hűbérura, ő a pápaság és az egész
kereszténység védelmezője. Magát ő is Krisztus földi helytartójának
tekinti, csakúgy, mint a pápa, minthogy ő a pápa
hűbérura. „Rex et sacerdos”, vagyis „király és pap”, mint
ahogy egy zsinat már Nagy Károly császárt nevezte. És itt
lép be Magyarország új állama a keresztény egyházba. Szent
István király is, feladatát és hivatástudatát tekintve, „rex et
sacerdos”, bár ő sohasem nevezte így magát, de intelmeiben
írja: „Ám, ha a hitnek pajzsát tartod, rajtad az idvesség sisakja
is.” Ő is egyházakat alapító apostoli feladatokat ellátó
uralkodó, ki a passaui püspökség fennhatósága alatt kezdi
meg püspökségei alapítását. Először Esztergomot, másodiknak
Veszprémet.
A magyarok ugyan mindig kihangsúlyozták, hogy nem hűbéresei
sem a pápának, sem a császárnak, hanem Magyarország
önálló birodalom, de minthogy a pápától származott a korona, a
pápák magukat Magyarország hűbérurának tekintették, a nyugati
feudális jog szerint. (Különösképpen az invesztitura-harcok idejétől!)
Ezt később érvényre is próbálták juttatni, de sikertelenül.
Szent István királynak egyébként is két koronája volt; a
pápától küldött korona mellett volt egy görög koronája is.
A magyar fejedelmek bizánci keresztények voltak Géza fejedelem
idejéig. S már volt Magyarországon egy bizánci korona
is „Corona Graeca”, mely már Géza idejében küldetett a keleti
császártól, aki magát, mint elődei is, a nyugat-római birodalom
bukása óta, Nyugat urának tekintette, s továbbra is igyekezett
az új államalakulatokat befolyása alatt tartani. A görög
koronát később egybe építették a Corona Latinával, a pápától
kapott koronával. (A Szent Korona egyik fele, a kör alakú alsó,
bizánci korona, melynek a hátoldalán látható, Dukász Mihály császár
balján elhelyezett zománckép görög betűs felirata: „Geobotzasz
pisztosz kralesz Turkiasz” („Géza, Turkia hívő királya”)
Bár manapság általánosan elfogadott nézet szerint a kép I. Géza (1074–1077) magyar király képével
azonosítható, de újabb állítások szerint itt Géza fejedelmet
kell látnunk. Az állítás, hogy a görög korona
I. Géza király koronája, melyet a görög császártól kapott,
mikor Salamon mellett, mint herceg elfoglalta
Nándorfehérvárt, Ipolyi Arnold püspöktől, a XIX. század
nagy történészétől származik.((
Az újabb feltételezés szerint a pápa által küldött koronával
együtt István királynak két koronája volt tehát,
melyek közül az egyik Bizáncból, a másik Rómából származott.
A pápa által küldött korona azt jelentette, hogy
az állam- és egyházalapító magyar uralkodót a nyugati
világ elismerte szuverén királynak. Ugyanakkor
István nem akart szakítani a keleti világgal sem, amely
már nagybátyját, Zombor erdélyi gyulát (Sarolt apját)
és Géza nagyfejedelmet, István apját is elismerte magyar
királynak. István király a két korona által kifejezett
elismerést egyaránt fontosnak tartotta, egyikről
sem akart lemondani, ezért a két koronát egyesítette
még 1000-ben, a koronázás előtt. A bizánci abroncskoronára
ráhelyeztette a latin korona felső keresztpántját.
Így létrejött az a korona, mely a magyar királyság
teljes szuverenitását jelentette, kifejezve, hogy
nem hűbérese a keleti császárnak sem, minthogy a pápai
koronát is viseli, és nem hűbérese a pápának sem,
mert a keleti koronát is viseli! Így az invesztitúra harcok
idején a pápák részéről támasztott hűbérúri igény
Magyarország felé, a két korona egybeépítése által is
alaptalan lett.
De minthogy a Magyar Királyság történeti fejlődése a későbbiekben
már a Római Szent Birodalomhoz és a pápához
kötődött, így a pápai állam részéről a későbbi időkben mégiscsak
felbukkant a hűbérúri igény Magyarország felé.
Minthogy pedig a német-római császárok magukat a pápa
hűbérurának tekintették, ezért a pápától nyert magyar Szent
Koronát is, mely hűbéresüktől származott, saját hűbérüknek
tekintették. És ez az igény mindvégig fellépett a későbbiekben.
Mikor III. Endre idejében belső anarchia volt, mert 1292–
1295 között a pápa által elismert ellenkirály, a salernói herceg,
Martell Károly, IV. Béla dédunokája volt, Károly Róbert
apja, ezzel egyidejűleg Habsburg Rudolf császár a fiát, Albertet
is már 1290-ben kinevezte Magyarország királyává. (A későbbi
I. Albert császárt) Természetesen csak próbálkozás volt
a részéről. (A római császárok és a magyar uralkodók listája és a
hozzáfűzött megjegyzések az összefüggésekről, a könyvünkhöz
kapcsolódó későbbi részekben, külön részként tárgyalva elolvasható!)
Ez az igény adta azt, hogy később, Mátyás király idején
is a római császár magát Magyarország királyának nevezte,
és Mátyást kedves öccsének. (Mátyás megállapodást is kötött
a császárral, hogy halála után a Habsburgok öröklik a trónt, így
lett I. Ferdinánd majd a magyarok királya!)
Ezeknek az összefüggéseknek az ismerete elengedhetetlen
ahhoz, hogy megértsük a kort. Ebből következik, hogy a
római előzményekre is, majd a kereszténység európai fejlődésére
is rátekintsünk. Könyvünk ilyen szellemben íródott.
(Megjegyezzük: azzal, hogy Szent István király halála előtt
Magyarországot és koronáját Szűz Mária kegyelmébe ajánlotta,
ez nemzetközi hűbéri jog tekintetében is lényeges. Ugyanis kifejezi,
hogy Magyarország hűbérura sem a pápa, sem pedig egyik császár
sem, hanem Magyarország Nagyasszonya, aki az égben van, így
mindenféle hűbérúri jog elismerésének követelése Magyarország
Királysága és koronája iránt jogtalan és alaptalan! (Lehoczky
József megjegyzése.)
Ellenben a maga korában, a pápai állam az invesztitura harcok
idején éppen hogy arra is hivatkozott, hogy azért is jogos hűbérura
Magyarországnak, mert mikor Szent István a koronát felajánlotta
Szűz Mária oltalmába, ezzel szimbolikusan az egyház
hűbérébe ajánlotta a koronát.

Kiadó: Novum Publishing gmbh 2012.

Már nem a Novum Kiadónál van a szerzői és a forgalmazási jog!

 

A könyv a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható (MEK) az interneten! 

 

 

Oldal: 2. A magyar és a nyugati feudalizmus összehasonlítása, felépítése, római előzmények
MAGYAR LOVAGKÖNYV - A FEUDALIZMUS KÉZIKÖNYVE- Hit, Isten, Haza, Becsület! - © 2008 - 2024 - novella-vers.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat