19. A grófi rang Magyarországon
A grófi rang Horvátországban már az Árpádok óta öröklődő
volt, mert vármegyéi társországként nem szentistváni alapításúak
voltak, ezért a területeket magánbirtokként el lehetett
adományozni, az Aranybulla tilalma rájuk nem vonatkozott.
A Blagay, Zrínyi (Szubich) és Frangepán család esetében
a grófi cím és az egész vármegye eladományozása,
a XVI. század, I. Ferdinánd kora előtt is létezett, sőt
kimondottan grófi rang adományozásával. Láthatjuk a
Blagayaknál, hogy mikor Itáliából a magyar korona alá jöttek,
már grófok voltak, s III. Béla királytól kifejezetten a „vodicsai
grófságot” kapták, mely ráadásul nem is vármegye, vagy
zsupánia volt. A vodicsai terület kifejezetten grófságként
megnevezett várbirtok volt. A Frangepánok is Itáliából
eredtek, a Dalmát szigeteken levő területeikre nemcsak
a magyar királytól, de a pápától is nyertek adományt,
így az ő dalmát területeik a nyugati hűbéri értelemben
vett grófságok voltak, sőt, mint határon lévő és kettős
felségterületű birtokok, őrgrófságnak minősültek,
mint pápai hűbér is, és ezen keresztül császári hűbér
is. Ráadásul a III. Endre korabeli belviszály idején, Martell
Károly részéről is, francia módra is hűbéradományt
nyertek, csakúgy, mint a Szubichok (Zrínyiek). A nyugati
hűbérjog szerint tehát ez a három család frank,
szicíliai jog szerint is, és a Római Szent Birodalom által
is gróffá lett, már a régebbi időkben, ezt így ismerte el a
Habsburg udvar is a XVI. században, tehát külön grófi rang
adományozására ezért a Zrínyieknél és a Frangepánoknál
nem is volt szükség 1526 után, minthogy a Habsburgok értelmezése
szerint is érvényes grófi rang adományuk volt.
A magyarországi területen a „Szentgyörgyi és
Bazini grófok” estén és a „Fraknói grófság” esetén is,
határon lévő területről van szó, nem is vármegyéről,
hanem nyugati értelemben vett várgrófságról, mely
nyugati hűbérjog szerint is várgrófsággá lett azáltal,
hogy az említett várak urait a magyar királyok is folyamatosan
grófnak nevezték. Sőt, a császár is grófnak
nevezte a Pozsony vármegye nyugati határán birtokló
Szentgyörgyi és Baziniakat, mikor számukra engedélyezte
a vörös pecsét használatát és címerük sisakdíszében
a császári korona viselését; továbbá a Sopron
vármegye nyugati határán lévő Fraknó is birodalmi várgrófsággá
lett azáltal, hogy elzálogosította Mátyás király
a császárnak, a Magyar Szent Korona visszaszolgáltatásának
ellenértékeképpen, s így Fraknó már a
Római Szent Birodalom részévé lett egy időre. Így létrejött
a Római Szent Birodalom szokásjoga alapján az,
hogy Fraknó várgrófság.
A Hunyadiak „Beszterce örökös gófja” rangja is
Habsburg Alberttől származott, a Szapolyaiak „Szepes
örökös grófja” rangja I. Mátyás királytól, de lehet, hogy
már V. Lászlótól.
(Sőt, a szepesi grófi hivatal több volt már az Árpád korban is,
mint egy megyés ispánság. A XIII. század elején a szepesi gróf, a
szászok grófja, az őket, későbbi nevükön zipsereket (ejtsd: cipszerek)
becsalogató Jordán gróf, a Görgeyek őse volt.
Még korábban Kálmán király második házasságából született
Borics, kinek anyja az orosz, Vlagyimir Monomachosz, szuzdáli
nagyfejedelemnek a leánya, Eufémia volt, lett a szepesi gróf, tehát,
hercegi vér, így magasabb rang, mint egy átlagos megyei comes.
Eufémia hűtlen volt Kálmánhoz, már házasságkötésük előttről
egy ifjú szeretőt tartott, s vele később is hűtlen volt férjéhez,
ezért Kálmán hazazavarta apjához és fiát sem ismerte el az övének.
Boricsot II. István király, Kálmánnak fia, kit nem volt szabad
testvérének neveznie, tette szepesi gróffá. Borics később halicsi fejedelemmé
lett, de onnan is elűzetett, majd ipájánál, a lengyel királynál
élt. Itt keresték fel a pártütő magyar urak és kérték fel magyar
királynak, ezután trónkövetelőként lépett fel. Mindenkitől
gyűlölve bukott el. (Egyes írásokban Kálmán hűtlen felesége, kiről
itt szó van, Swatopolk kijevi fejedelemnek leánya, Predzlawa,
de ez tévedés, mert ő Kálmán öccsének, Álmosnak, Ráma hercegének
volt a neje.)
(A későbbi szepesi grófok, a Szapolyaiak történetét könyvünkben
az Erdélyi fejedelmeknél!)
Így ezek a grófságok is szó szerint grófságok voltak,
a király nevezte így az adományozáskor. (Később
a Csákyak kapták meg a Szepes örökös grófja rangot!)
Ez a négy várbirtok urainak volt a szűkebb értelemben
vett Magyarországon tényleges grófi rangja a XVI. század
előtti időben, a horvát-dalmát és szlavón területen
birtokló előbb említett családokon kívül. A többi grófnak
nevezett személy, vagy család a XVI. század előtt
valójában csak főispán!
Ellenben:
A szintén horvát-szlavón területen birtokos Draskovich
családnál csak a vármegye volt eladományozva, és így már a
XVI. század előtt is örökös főispánok voltak, mint a terület
urai, de őnekik nem lett kifejezetten grófi rang adományozva.
Így bár a XVI. század előtt grófnak neveztettek, úgy, mint a
magyar szóhasználatban általánosan nevezték a főispánokat
még a XVI–XVII. században is, de őket az ausztriai ház nem
tekintette szigorú értelemben grófnak, mert erre szó szerinti
királyi adományuk nem volt.
Az itt birtokló Corbáviai család is ebbe a körbe tartozik
valójában, még ha számos főméltóság került is
ki a családból és tartományi terület urai is voltak, de
kifejezetten grófi rang nem lett nekik adományozva.
A XVI. századi értelmezés szerint már ők is csak főispánnak
minősültek volna, ha ki nem haltak volna. Bár, lehet, hogy
a szokásjog itt is érvényesítette volna a rangot a későbbiekben;
de a legvalószínűbb, hogy a Habsburgoktól új rangemelő
adományt kaptak volna!
S még egyszer megismételjük azt, amit már korábban is
mondtunk:
Az idézett örökös főispánságnak tekintendő grófságok
és a kifejezetten grófi címmel adományozott, ténylegesen
is grófságnak tekinthető uradalmak már mintául
szolgálhattak
az 1526 utáni magyar szokásjognak; mint láthatjuk
pl. a Pálffy, Erdődy családoknál a grófi cím adományozásakor,
ahol is a cím adományozása már egy korábbi jogállapot
megerősítéseként van feltüntetve. Átmenetet képezve a szokásjogban
és a köztudatban. Az elkövetkező időben már elfogadott
lesz az egész nemesség számára a bárói és a grófi cím
örökletes volta, sőt természetes lesz a főispáni hivatal örökös
adományozása is.
Az összefüggések áttekinthetősége miatt egy kissé
vissza kell ismét tekintenünk az államalapítás korához...

 

TOVÁBBIAK A KÖNYVBEN OLVASHATÓAK! RENDELD MEG!

____________________________________________________ 

Lehoczky József: Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve - 2012

Kiadója: Novum Publishing GMBH A-7311 Neckenmarkt Rathausgasse 73.

 

Már nem a Novum Kiadónál van a szerzői és a forgalmazási jog!

Megrendelés:  

A könyvet jelenleg a kiadás PDF formátumában veheti meg, 1000 Ft-os áron!

Megrendelés a szerzőtől:      

 gyogyito.ero@gmail.com

email címre írott igényléssel.

 

Ezután Önnek kiküldjük a számlát az Ön által megadott email címre.

Ön a könyv árát átutalja nekünk. 

Ezután elküldjük önnek emailben a PDF formátumú könyvet.- A könyv terjedelme: 555.oldal - 

 A nyomtatott példányok már elfogytak. Ha CD-n kérné a könyvet, akkor az ára előreutalással 1800 Ft, plusz a postázási költség, mely 2300 Ft, tehát 4100 Ft. 

 

 

Oldal: 19. A grófi rang Magyarországon
MAGYAR LOVAGKÖNYV - A FEUDALIZMUS KÉZIKÖNYVE- Hit, Isten, Haza, Becsület! - © 2008 - 2024 - novella-vers.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat