28. Most tekintsük át még egyszer
a hűbéri társadalom szerkezetét!
Fejedelem (senior), Hűbéres (vazall)
Én adok neked földet, biztonságot, várat, utakat. Én szolgállak
fegyveremmel és véremmel.
A császár vagy a király, mint senior: Hűbérébe fogadhat
hercegeket, grófokat. Előfordul, hogy király is
hűbérese a császárnak, vagy egy másik királynak.
(Például Szent István király halála után I. Péter a császár vazallja
lett, másik példa: a száz éves háború egyik oka volt, hogy az angol
király, minthogy a Plantegenet-ház is Anjou, hűbérese volt a francia
királynak, azért, mert voltak Franciaországban a francia király
hűbérébe tartozó családi birtokai, Anglia viszont nem tartozott a
francia hűbérek közé. Az Árpád-házi királyok idejében a magyar király
hűbérese volt a szerb király, a lodoméri fejedelmek, Oroszország,
Kunország, a brodnikok földje, Bulgária nagyrészt a magyar királyok
hatalma alatt állott és adófizetője volt a tatárjárás előtt. A tatárdúlás
után Magyarország ezt a befolyását elveszítette, mert ezek
a területek a tatárok adófizetőivé lettek. Egy további példa: a cseh
király minden időkben a (német-)római császár hűbérese volt.)
A frank, majd a német-római birodalmat grófságokra osztották.
Voltak járásnyi nagyságú várgrófságok, és voltak
tartomány nagyságú grófságok, melyek élén helyenként
hercegek álltak, máshol Markgrófok, Hadurak.
(I. Ottó császár idejétől a „Német Nemzeti Római Szent
Birodalomban” az első évszázadokban csak öt hercegség volt, (a
francia területeken lévő hercegségeket nem számolva, minthogy
a nyugati és keleti frank terület külön-külön ország lett), a hercegségek
száma csak később szaporodott meg. Ausztria is csak később
lett hercegség, majd még később, a XV. században főhercegség.)
A határszéleken a kisebb határgrófokat is Haduraknak,
Markgrafoknak nevezték. A Markgraf megfelelője a
francia, angol, spanyol és olasz márki. (Marquis, marchio,
jelentése: hadúr, a római Mars hadisten nevéből.)
A mark szó jelentette korábban a germán nemzetségi,
törzsi szálláshelyeket és a hűbériség kezdeti szakaszában, a
falu- és földközösséget is; csakúgy a szálláshely határát jelölve
nevében, mint a későbbi határőrvidék, a határgrófság (őrgrófság).
De valószínűleg a korai szálláshely megnevezés is
római hatásra született, mert a törzsi vezérek is hadurak
voltak. Így lett Mars hadisten nevéből Hadúr.
A hercegeknek, mint senioroknak, lehetnek vazalljai:
grófok és őrgrófok is.
A hercegek, márkik, grófok hűbérükbe fogadnak lovagokat,
akik a későbbi időkben „Szabad urak” lesznek.
(német: freiherr, kelta: baron)
A későbbiekben bárója lehet a császárnak, vagy a királynak
közvetlenül is (lásd: Római Szent Birodalmi Báró!), és lehet
bárója a hercegnek és a grófnak is.
(Ma általában az új rangemelt angol baronetek, akik csak Sir
címet viselnek, a Brit Birodalom Lovagjai (egy királyi szabályzat
szerint tulajdonképpen bárói) lesznek, mikor lovaggá üttetnek.
Korábban a hercegek és az earlök is ütöttek lovaggá baronetet. De
nem minden baronet viseli egyúttal a Brit Birodalom Lovagja címet
is, mert ez külön kitüntetés.)
A bárók szintén hűbérükbe fogadhatnak kisebb nemeseket,
akiknek szintén vannak, különböző szerződések szerint
szabadosai, azok élén századosai, soltészai és miniszteriálisai.
(A miniszteriális kisebb szolgálattevőt jelent a maiores = nagyokkal
szemben, a gyakorlatban a jelentése szolgálattevőt jelentett.
A soltész, scultétus = szabad erdőbirtokost jelent, az erdőbirtok
tisztásain, szlávul lehotáin, magyarul = irtványain élő emberek
fölött bírói jogkörrel is bírt. „Skultetus judex”.
A közrendű = vulgáris, és a nincstelen szegény szabad, a paraszt
= pauper, a későbbi magyar nevén jobbágy, németül: leibegene őse is
a paraszti jobbágybirtok révén szintén a hűbéri láncolat része.)
A közrendű (vulgaris), és a nincstelen szegény szabad, a paraszt
(pauper), a későbbi magyar nevén jobbágy (németül leibeigene) őse
is a paraszti jobbágybirtok révén szintén a hűbéri láncolat része.)
A grófságok neve a német területeken: comitat, élükön a
comes áll. (A comes latinul követet, kísérőt jelent.)
Francia nevén: Le comte (Idővel francia hatásra Anglia is átveszi
ezt a címet is.) Spanyol és itáliai nevén: Conte, Angliában:
Earl, Németországban: Graf.
(Szent István király is a megyés ispánokat comesnak nevezte,
s ez a név maradt meg mindvégig a főispánok latin neveként.)
A német Graf rang, melyből a magyar grófi cím származik,
a greifen = markolni szóból eredeztethető, csakúgy, mint
a régi német címerállat, a Griff is. A gróf összefog, markában
tart egy területet, kézben tartja, irányítja. Az elnevezés még
a feudalizmus kezdeti szakaszában, a felbomló törzsi szervezetből
létrejövő faluközösségek idejére emlékezik. (Melyeket,
mint már említettük, Markoknak neveztek. (Hiszen korábban a
törzsfő, nemzetségfő feladata volt a közösség egyben tartása
és vezetése. (Emlékezzünk vissza az előzményekről szóló fejezetben
a római társadalom fejlődésének kezdeti szakaszában a gensre
és a familiára! Szembetűnő a fejlődés hasonlósága. A honfoglalás
kori magyar társadalomban szintén.)
Angliában a grófság élén Earl állt. Egyik értelmezés szerint,
ő a király megszemélyesítője, címerhordozója, mint a
herold. (A Harold keresztnév becézése Earl, Erli, visszamutatva
az összefüggésre?! (Az Earl, mikor megbízatást kap a grófság
(Shire) irányítására, és hűbérbe kapja a területet (a latin
comes = követ, kísérő jelentésének megfelelően), akkor ő a király
kiküldött követe lesz. Valójában a brit grófságok az ősi időkben
még kicsiny törzsi királyságok voltak. Az Earl neve, mai
fordításban elöljáró, de mint tartományúr jelentés, valójában
a német Erlaucht = főméltóság szóból származik, melynek
eredete lehet, hogy a német Erle = égerfa szóval azonos.
A fejedelmi koronákon ugyanis, mindig égerfa levéldíszítést
találunk.
Az égerfa a nyírfa egyik vízpartokon élő fajtája. A litván
fejedelmi korona is nyírfaágból volt. (Lásd Szent Hedvig sírja
mellett kiállítva a krakkói Wawelben!)
Úgyhogy lehet, hogy az Earl és az Erlauchter Herr eredeti
jelentése égerfa lombjával koronázott törzsi fejedelem, még a
régi kelta időkből; mely később a szász hódítás után is megőrizte
a szakrális tündérfejedelmek korának emlékét.
A szigeti keltáknál az ősidőkben „demokratikus” királyság
volt. A király hatalma nem volt feltétlen, mert alá volt rendelve
a népgyűlésnek és a népi igazságszolgáltatásnak. Lehet, hogy
eredetében a magyar „pünkösdi király” megválasztásának népszokása
is ugyanennek a kelta természetimádó, szakrális királyságnak
a maradványa. Ugyanis ezek a szokások körbejárták
a germánok, valamint a szlávok lakta területeket is, hatottak
egymásra. A szakrális királyság a keltáknál, germánoknál, szlávoknál
is megtalálható volt. Isteni eredetűnek, tehát istenhez
hasonlónak tartották a királyt. Gyakran istennevet viselt. Fő
feladatának azt tekintették, hogy népe számára biztosítsa az
áldott, gazdag életet. Beiktatásánál felszólították, hogy igazságosan
uralkodjék, nehogy éhség és járványok pusztítsák a
népet. A kelta királynak teljesítenie kellett a számára előírt
„geiseket”, kötelező erkölcsi parancsokat. A főkirálynak például
hajnalban kellett kelnie, utazását nem szakíthatta meg
egy bizonyos helyen; az ulsteri királynak nem volt szabad a
lakomán egy bizonyos ember ökrének a húsából ennie stb.
Minden tilalom mögött rejtett szakrális, mitikus mozzanatok
húzódtak meg. A király kiválasztása rendkívüli körültekintéssel
történt. Több próbát kellett kiállnia. Például
rá kellett lépnie a Lia Failnak nevezett kőre, és ha az megnyikordult,
akkor kedvező jelnek számított. Ezután fel kellett
hágnia arra a kocsira, melyre csak a királyságra termett
ember tudott felszállni, fel kellett öltenie azt a ruhát, mely
csak a méltó királyra illett rá. A népi ötletek valóságos tárháza
ez. A vallástörténészek és néprajzkutatók könnyen magyaráznak
bele ebbe mindenféle mitikus elképzelést, holott
valójában ezek a szokások, lehet, hogy nem voltak egyebek,
mint tréfás szokások. A legjellemzőbb példa erre, amit egy
középkori szerző írt le: A végső próba az volt, hogy az összegyűlt
nép elé egy kancát vezettek. A király, akit akkor még állatnak
tekintettek, odalépett a lóhoz, és csődörként egyesült
vele. A kancát ezután megölték, a húsából levest főztek, majd
a királynak ebben kellett megfürdenie; majd pedig evett a levesből
anélkül, hogy a kezét használta volna. Ezután lehetett
csak uralkodó. Mint írják a mitológiakutatók, lehet, hogy ez a
meghódított őslakosságtól átvett szokás. Lehet, hogy őskori
gall szokás ez, de engedtessék megjegyezni, hogy nem kéne
minden régi leírást komolyan venni. Lehet, hogy a középkori
szerző tréfás kedvében volt és szórakoztató olvasmánnyal kívánt
szolgálni azok számára, akik értékelik az agyficamokat
és a szárnyaló fantáziát!
A baron = szabad úr kelta eredetű. Az angol címek felsorolásánál
láttuk, hogy mind Britanniában, mind Franciaországban
és Németországban megvolt a baron és freiherr rang. A skótoknál
az ősi, szintén a baronnak megfelelő rang volt a thán.
Az ősi Horvátország magvát jelentő három zsupániában, a régi
Liborniában a nagyzsupán mellett, a régi frank időkből maradt
meg a bán rang, mely tisztség a frank fennhatóság alatt
talán a határgróffal volt azonos, a rang viselőjének szerepét
tekintve: szintén a baronból származhat, mint a szintén
kelta thán rang is? Talán a szláv pán = úr szó is?
(De lehet, hogy a pán régebbi szó, s így a bán rang a baron és
a pán összeolvadása?)
A baron szó a német „bar”= fedetlen, vagyis mentes, függés
nélküli, tehát szabad ember jelentésű szóra is visszavezethető.
A szót mondják kelta eredetűnek is.
A német Das Banner = zászló szó került be a magyar,
latinos képzésű bandérium = zászlóalj szóba. Az ősi
Horvátország magját jelentő három zsupániában, a
régi Liborniában alighanem azért volt a katonai kormányzó
neve „Bán”, mert maga a Libornia név is a latin „liburnum”,
= zászló szóból van képezve. Ebből következik a Bán rang
179
jelentésének magyarázata is, ugyanis a német Banner =
zászló jelentésű szóból is következik, hogy a Bán = zászlósúr.
A XVI. századi magyar nyelvű irodalomban megjelenik
a régi időkre visszaemlékezve az országnagyok, a bárók hivatali
megnevezéseként is a bán szó. Lehet, hogy ösztönösen
megérezve a rangot jelentő szó fejlődésének régi összefüggéseit.
Mondják egyesek a Bán szót avar eredetűnek is, sőt a jász
nyelvben a ban = nap jelentésű, de az előbbi értelmezésünk
alapján is állíthatjuk, hogy a Banner = zászló jelentés a szó
magyarázata. Ezért is nevezte későbbi irodalmunk az országos
főméltóság-viselőket, a „barones regni” tagjait, vagyis
„ország báróit”, Magyarország zászlósurait „bánnak”.
Eredetileg azonban a XIII. században még a bán csak
Horvátország kormányzóját jelentette. Csak később
kezdték a többi délvidéki határvidék kormányzóját is
bánnak nevezni. A bán szó az előbbi értelmezések ellenére
lehet avar eredetű is, hiszen a XI–XII. században, az előtt is,
mikor még Horvátország nem lett a Magyar Királysághoz
csatolva, használták a székelyek elöljáróik megnevezésében
a „rabonbán” kifejezést, ami a héber rabbóni és a bán szavak
szóösszetétele. (De a rabonbánokkal a XII. században találkozunk,
miután a székelyek végleg betelepülnek az erdélyi székekbe.
Korábban, mint határőrök, a szlavón határszakaszon átvehették
a szomszédos horvátoktól a „bán” elnevezést.)
A székelyek, besenyők, kabarok, kozárok kezdetben az ország
környező határszélein lettek letelepítve és a határok őrzése
volt a feladatuk, ezért az itt élő őslakókkal is keveredtek,
mire a XII. század közepén végső szálláshelyükre, az erdélyi
Háromszékre települtek, honnan szétköltözéssel, gyarmatok
alapításával népesítették be a később alakuló, újabb székeket.
(László Gyula professzor szerint a székelyek őseit adó három
törzs nevét őrzik a Tárkány, Varsány és Székely elnevezésű
helységek szerte az országban. (Bár a Varsány név a varsa halász
szerszám nevéből származtatható, vízparton lévő helységek
neve. (Lehoczky József megjegyzése.)
Hogy Erdélyben a Háromszék elnevezés őrzi a három kabar
vallású székely-kazár-fehérkun eredetű törzs nevét, erre
rámutat Pauler Gyula, mikor idézi az erdélyi püspök egyik levelét,
mely a XII. század közepén íródott; ebben a levélben
panaszolja a püspök, hogy nem képes a székelyek pogány babonáit
kiirtani és rendes keresztény hitre téríteni ezeket az
embereket; ugyanis a magyarokkal honfoglaló kabarok vallása
a régi ősvallás, valamint a keresztény, arab-mohamedán
és zsidó vallás zagyvaléka volt. (A Kabar név is lehet, hogy az
arab habiaru = héber = kóbor = rabló, csavargó, poros, piszkos
jelentésű szóból származik, a vallásuk miatt? (A Székelyek
ősi vallásáról tudunk, még a XII. század végén élt Opoúr Kevend
és fiai, az ősi Apor család ősei, az akkori „rabonbánok” érdemeként,
akik a Kézdi-szék, Szepsi- és Kászon-szék között lévő területen,
mely Fehér-megyének szórvány területére esett, felépítették
Bálványosvárat, az ősi pogány székely vallás védelmére. Itt eldugott
völgyekben és magaslatokon tüzek égtek, és a székelyek ősi
szertartásoknak áldoztak, ősi szokásoknak, melyek a kereszténység
és a királyság behozatalával is fennmaradtak. Ennek alapján
néhány homályos eszmét ragadhatunk meg az ősi vallási és polgári
törvényekről. Jókai Mór ezt a témát ragadta meg Bálványosvár
című regényében. Betűik régebben voltak, mint a magyaroknak,
felülről lefelé írtak velük, kihagyva a magánhangzókat. Három
olyan jegyük volt, melyeknek alakja olyan volt, mint egy bogáré,
de ezek jelentése ma ismeretlen. E jegyeket még 1518-ban tanították
az iskolákban, azután tiltották meg, vesszőzés terhe mellett,
de még azután is pálcákra írt üzeneteket, leveleket küldtek egymásnak.
Istenüket, mint mondtuk, hozzájárulhatatlan völgyekben,
vagy magas sziklák meredélyén imádták. Máig is állnak a már
említett Bálványosvár romjai, hol legtovább maradtak fenn a napimádók
töredékei, Opoúr Kevend és fiai védelme alatt. Papjaik, kik
az istentiszteleteket végezték, egyúttal polgári főnökeik is voltak.
Ezeket hívták „rabonbánoknak”. (A héber rabbi = rabbóni = tanítómester,
és a bán szavak összetétele.) Áldozataiknál mindenkinek
szabott helye volt. Még máig is, ha valaki jogait eladja,
háza, földje után odateszi „templombéli ülőhelyét” is. Ez eredetileg
181
a bálványosvári templom béli ülőhely volt. Az áldozatoknál szerecsendióból
(kókuszdió?) faragott kehely járt körbe kézről kézre.
A legutolsó rabonbán Sándor volt, aki e kehellyel túlment „a hét
erdőn”, a keresztények terjedése elől. Kézdivásárhelyhez közel van
egy halom. Ősi szokás szerint minden székely, ki ide eljut, mielőtt
továbbmenne, itt megpihen. A dombot „tűzhalomnak” hívják. Az áldozatok
tüze századok előtt e dombon lobogott fel. A nép máig is
tiszteli a helyet, de már nem emlékszik, miért?
Bánk bán, valójában Bánk nádor és horvát bán. Abban
az időben, mikor valaki leköszönt egy hivatalból, továbbra
is viselte a címet.
A középkorban a szabad urak, a főrangúak általános
neve is báró (baron). Vagyis általánosságban minden
nagyúré! Magyarországon is így lett az országos
főtisztségek viselőinek elnevezésévé a XII. század végétől
a XVI. század közepéig, sőt végéig, az „ország
bárója” titulus.

 

TOVÁBBIAK A KÖNYVBEN OLVASHATÓAK! RENDELD MEG!

____________________________________________________ 

Lehoczky József: Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve - 2012

Kiadója: Novum Publishing GMBH A-7311 Neckenmarkt Rathausgasse 73.

 

Már nem a Novum Kiadónál van a szerzői és a forgalmazási jog!

Megrendelés:  

A könyvet jelenleg a kiadás PDF formátumában veheti meg, 1000 Ft-os áron!

Megrendelés a szerzőtől:      

 gyogyito.ero@gmail.com

email címre írott igényléssel.

 

Ezután Önnek kiküldjük a számlát az Ön által megadott email címre.

Ön a könyv árát átutalja nekünk. 

Ezután elküldjük önnek emailben a PDF formátumú könyvet.- A könyv terjedelme: 555.oldal - 

 A nyomtatott példányok már elfogytak. Ha CD-n kérné a könyvet, akkor az ára előreutalással 1800 Ft, plusz a postázási költség, mely 2300 Ft, tehát 4100 Ft. 

 

Lehoczky József: Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve -

Kiadója: Novum Publishing GMBH A-7311 Neckenmarkt Rathausgasse 73.

 

Austria - Germany - Hungary -Spain - Switzerland

  

 Már nem a Novum Kiadónál van a szerzői és a forgalmazási jog!

 

    Új szempontok szerinti történelem-szemlélet! Egyháztörténeti és jogtörténeti OK és OKOZAT közti összefüggések!   

   

Oldal: 28. Tekintsük át mégegyszer a hűbéri társadalom szerkezetét!
MAGYAR LOVAGKÖNYV - A FEUDALIZMUS KÉZIKÖNYVE- Hit, Isten, Haza, Becsület! - © 2008 - 2024 - novella-vers.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat