7. A király az Egyház által felkent uralkodó

Általában elfogadott állítás, hogy Nagy Károly nevéből
lett a szláv „král” szó, s a magyar nyelv ezt vette
át. Ez elfogadhatatlan, ugyanis magyar királykoronázás
(1001-ben) hamarabb volt, mint lengyel (1025.
év), hát még cseh király (először 1085-ben, másodszor
csak 1158-ban, végül örökös királyság csak 1212-től).
A horvát nyugati keresztény királyi hűbéresküt az
1087-ben meghalt Zvonimir király tette le a pápának,
aki mint elődei is korábban, mint bizánci hűbéres királyok,
nem „rex” címet viseltek, hanem, mint bizánci
„római helytartók” viselték hivatalukat, így ők sem nevezhették
magukat Nagy Károly után „král”-nak. Ezen
könyv írójának, Lehoczky Józsefnek saját állítása az,
hogy a magyar király szó a latin „crux” = kereszt szónak
és az ősi magyar-hun „ila” = király szónak az összeolvadása,
s így jelentése: keresztény király (keresztény
ila!). A szláv „král” szó pedig, éppen hogy a magyar király,
vagyis „keresztény ila” szóból származik!
Sokan úgy mondják, hogy a király püspökhöz hasonlatosan
felkent személy. Valójában a szentelt krizmával való felkenés
megerősítés.
A felnőtt korúvá érett bérmálandót is a katekamenumok
krizmájával erősíti meg a püspök a már gyermekkorban felvett
keresztségben. A korai keresztény egyházban még a keresztelés
úgy történt, hogy vasárnapi napon (később egy ideig csak
húsvét éjjelén és három évig tartó előzetes katekumenátus
után) miután a keresztelendőt szentelt olajjal megkenték, vízbe
állt, ahol keresztelési fogadalmát letette. A háromrészes fogadalom
elmondása közben háromszor merítette a diakónus
a keresztelendőt a víz alá. Aztán fehérbe öltöztették, majd a
40
püspök megkente, megáldotta és békecsókban részesítette.
A szertartást az ünnepélyes szentáldozás zárta le. Kezdetben
a keresztség kiszolgáltatását kétnapos szigorú böjt előzte meg,
és a szertartást ördögűzés (exorcizmus) vezette be.
A király nem püspök. (Ámde Nagy Károly császárt a 794
évi frankfurti zsinat „rex et sacerdos”-nak nevezte, vagyis király
és papnak, és joggal, mert nála az állami és az egyházi szolgálat
eggyé vált. Szent István magyar király is hasonló elhivatottsággal
építette fel az állami és egyházi szervezetet.)
A király részben laikus (nem egyházi személy), de részben
egyházi személy is. A koronázáskor a szent olaj kiemeli őt a
laikusok társadalmából és valóságosan is püspökhöz hasonlatossá
lesz (de nem püspök!). Mint az Úr választott fia és a nép
kiválasztott vezére, felette áll minden korlátozásnak. Krisztus
helyett és Krisztus nevében uralkodik népén. Hatalma eredeténél
fogva a „Dei Gratia” (Isten kegyelme) elv alapján korlátlan,
melyhez mind a germán szokásrend, mind a magyar
régi, nomád államhagyomány is alapot ad.
(A magyar régi hagyomány szerint is a kagán hatalmát annak
az isteni kozmikus kapcsolatnak köszöni, amelyet a fejedelmi
ház mitikus őse szerzett meg valaha csodálatos körülmények között.
A nomád fejedelem nemzetségének eme karizmája alapján
kér alattvalóitól feltétlen engedelmességet. A pogány vérségi jogviszony
ezután egybeolvadt a nyugati keresztény király-ideál tanításával:
s így lett a regnum, az ország, mintegy a genus Sancti
Stephanii regis, vagyis Szent István királyi nemzetségének családi
birtoka is. (Váczy Péter)
A püspök az egyházi rend szentségének legmagasabb
foka (konszekráció). A püspököt a pápa nevezi ki.
A királykoronázás következő részben történő ismertetésénél
leírtakból látható, hogy a korai keresztények
keresztelési szertartásához hasonló elemek tűnnek fel a
királyi koronázás szertartásában, bár a szertartás menete
valóban hasonlít a püspökszentelési ceremóniák
41
valamikori lefolyásához, de pontosabb, ha paphoz hasonlítjuk
a királyt. „Rex et sacerdos”, mint ahogy a
frankfurti zsinat nevezi Nagy Károly császárt.
Látjuk majd, hogy a királyt a homlokán, mellkasán, kézfején
kenik fel szentelt olajjal (krizmával), vagy mint I. Ulászlónál
a jobb alsó karján, a csukló felett, valamint hátán, a bal lapocka
felett. Valószínűleg azért a jobb alsókaron és a bal lapockán,
mert a karddal és pajzzsal vívó lovagi harcmodorban
a kardot markoló jobb kar van kitéve sebesülésnek, míg
a pajzsot balkézben tartva a mellső testfelület védve van. Így
a hát bal oldala van kiszolgáltatva támadásnak. A felkenéssel
megszenteli a koronázó püspök a király karját és hátát,
hogy oltalmazva legyen.
Tehát mint logikusan következtethetünk erre, a királlyá
koronázáskori felkenés az ugyanekkor történő
lovaggá avatással szinte egybemosódik.

Oldal: 7. A király az Egyház által felkent uralkodó
MAGYAR LOVAGKÖNYV - A FEUDALIZMUS KÉZIKÖNYVE- Hit, Isten, Haza, Becsület! - © 2008 - 2026 - novella-vers.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat