32. Visszaugorva az egyháztörténethez
IV. századig: az adományokat természetben és pénzben, a
szentmise alkalmával átadják az elöljárónak, áldozatként az
oltárra teszik, majd a diakónusok szétosztják a közösségben
a rászorulóknak.
IV. században: az egyházi bevételek rendszeres gyűjtésből
és egyházi földbirtokból származnak. Ha gazdag családból
választottak püspököt, az volt a szokás, hogy vagyonának,
birtokának nagyobb részét az egyháznak juttatta. Ez lehetővé
tette a püspöknek, hogy lemondhasson korábbi hivatásának
gyakorlásáról.
751–776: Pipin frank király segítségével megalakul az
egyházi állam.
768–814: Nagy Károly törvényre emeli a gyakorlatban
már 585 óta létező egyházi tizedet (dézsma = decima)
Ez időtől nemesek és kisebb földbirtokosok alapítványai és
adományai az Egyházat gazdag földbirtokokhoz juttatják.
936–972: I. Ottó császár függetleníti magát a törzsi vezetőktől.
Felségterületeket ad hűbérbe a püspököknek, akik
ezáltal politikai hatalmi joggal és kötelességgel (fegyveres katonai
szolgálat) bíró világi fejedelmek lesznek.
A püspök tehát egyben lovag is lesz. (Bár több egyházi
rendelkezés is tiltotta, hogy papok, püspökök fegyvert fogjanak,
s ha fegyvert fognak is, csak a haza védelmében, és akkor sem személyesen.
De a gyakorlati szokás más volt, mint hogy a császári
hűbér szerviensi kötelezettségekkel is járt. Magyarországon szintén,
ahol nem volt tényleges hűbéri rendszer, s a püspök nem tartozott
katonai szolgálattal a királynak, mégis a haza védelmére a
püspökök is gyakran fegyvert fogtak, sőt néha hadvezérek is lettek,
mint „Cseri Basa” = Tomory Pál, kalocsai érsek Mohácsnál.
Másként „Cseri Barátnak”, vagy Szürke Barátnak is nevezték
Tomoryt, mert korábban szerzetes volt.)
Magyarországon 1030 körül Szent István király föld-,
erdő-, halászati jogú birtokokkal biztosítja alapításai (püspökségek,
plébániák) megélhetését és fennmaradását.
Németországban kialakul a „Sajátegyház” fogalma.
(Eigenkirchenwessen)
Ez úgy értendő, hogy a templomot építő hűbérúr a helyi
egyházat saját tulajdonának tartotta. A tizedet ő szedte be,
a javadalmat eladhatta, vagy elzálogosíthatta, a papot ő nevezte
ki, és mint hűbérúr, csakúgy, mint minden egyéb béresét,
a helyi papot is cselédjének tekintette. A püspöknek, az
Egyháznak ebbe semmi beleszólása nem volt. Ezért Jámbor
Lajos 819-ben a „Capituláre eclesiasticumban” úgy intézkedett,
hogy a püspök befolyását (consensus) és a pap megélhetését
úgy biztosította, hogy a tized az Egyházban maradjon.
(A témára vonatkozó történeti környezetet részletesen áttekintheti
az olvasó, könyvünk későbbi részében, a római császárok
időrendi összefoglalásában, mely az első római császár,
Octavianus Augustus császártól végig, a német-római utolsó császárig,
II. Ferencig, l806-ig elolvasható.)
A 826-os római zsinat 21. kánonja elismerte a sajátegyház
rendszerét, csupán a püspöki hozzájárulást, a consensust kötötte
ki. (A Sajátegyház Németországban, a kegyúri intézményben,
mint patronátus még ma is tovább él.)
A birodalmi egyház sajátossága még: I. Ottó és utódai a császári
központi hatalmat az Egyház s segítségével építették ki és
szilárdították meg. Ezért a világi és egyházi hatalmat teljesen
összeötvözték. Mindazonáltal nem az Egyház öltött állami, hanem
az állam egyházi jelleget. (Günter, Adriányi Gábor)
A papi nőtlenség révén meg volt a lehetőségük az uralkodóknak
arra, hogy a birodalom 93 érsekségének, püspökségének
és apátságának, prépostságának betöltése révén újból és
újból a nekik engedelmeskedő, és őket támogató alattvalókat
nevezzenek ki. Így a császárság és a birodalom egysége a főpapságban
talált legodaadóbb támogatókra. A császár a maga
részéről ezért a püspököket nemcsak hatalmas kiváltságokkal
ruházta fel, hanem territoriális felségjogokkal is. Mindez
a Sajátegyház keretein belül történt. A német birodalmi püspökök
kiváltságos helyzetüket egészen 1803-ig fenntartották.
(A jogok megszűnése volt a saecularizáció.)
A püspökségek betöltése az invesztitúra segítségével történt:
a császár jelöltje megkapta a pásztorbotot, mint a püspöki
hatalom jelképét. A kinevezés rendszerint pénzbeli járadékkal
(adó, simónia) volt egybekötve. (A simonia szó Simon mágusról
kapta a nevét. Simon mágus Jézus idejében élt, és a szentségeket
pénzért szerette volna megvásárolni.) Mindebben a feudalizmus
idején senki sem talált semmi kivetnivalót, mert az egyházi és
a világi hatalom szétválasztása még ismeretlen fogalom volt.
A császár koronázásakor különben is fel lett kenve.
(Sacramentum = szentelmény) Az egyházi szentelt krizmával
való felkenés őt az egyháziakkal tette hasonlóvá.
A püspökök felségjogaikon kívül még más tekintélyes kiváltságokat,
birtokot, királyi regálékat (vám, vásárpénz, földbirtokjogok)
és adómentességet (immunitás) kaptak.
Ezzel szemben a feudális állam keretein belül jelentős
szolgáltatásokra voltak kötelezve. Például hadviselésre, mely
a servituum regis nevet viselte. A püspököknek az államot,
mint hivatalnokoknak is kellett szolgálniuk.
Röviden összefoglalva:
A császár, mint Isten helyettese uralkodott. Minthogy
Nagy Károly óta minden császár magától értetődőnek tekintette,
hogy a világban ő Isten helyettese és az Egyház hűbérura,
ő nevezi ki a püspököket.
(Ezen a gondolati alapon igyekeztek Szent István magyar király
kora óta mindig is a német-római császárok igényt tartani
Magyarországra, mint császári hűbérre. Minthogy a magyar Szent
Korona a pápától származik, így a német logika szerint valójában
a császártól származik. Hiszen a pápákat is az invesztitura harcok
előtti időben a császárok nevezték ki. Sőt Szent István király a koronát
Szilveszter pápától, Henrik császár ajánlására kapta. Az invesztitúra
harcok idejétől már a pápai törekvés is az volt, és pedig jó hosszú
ideig, hogy Magyarországot pápai hűbérnek ismerjék el. A magyar
királyság, mint európai birodalom ennek mindig sikeresen ellenállt.)
A császárok és a magyar királyok is, mint apostoli praelátusi
küldetésű királyok egyházakat, püspökségeket, apátságokat
alapítottak, püspököket neveztek ki. A kinevezett püspöknek,
mint hűbérúr az uralkodó adta át az egyházi hivatalok
jelvényeit. (Investitura = beiktatás) Ez pedig azt a látszatot keltette,
mintha az egyházi hivatal az állami függvénye volna.
Hiszen a főkegyúr úgy rendelkezett a püspökségek, apátságok
és kolostorok fölött, mint egyéb birtokai felett.
Amikor azonban I. Ottó császár idejében a püspökök hatalmi
joggal és kötelességgel rendelkező hűbérurak lettek, az
egyházi hivatallal egy világit is elvállaltak. Ezáltal kétszeres
beiktatásra lett szükségük. A kérdés, hogy ki adja át nekik
mindkét felhatalmazást?
I. Ottótól III. Henrikig a leggyakoribb forma: a császár nevezi
ki a püspököt. A császár ekkor átadja a kinevezettnek a
pásztorbotot, mint a püspöki hatalom jelvényét, és III. Henrik
óta a gyűrűt is, mint az Egyházzal való eljegyzés jelképét.
Ezt az egyházi hivatalba történő beiktatást nevezzük invesztitúrának.
(Laikusi invesztitúrának, mivel azt egy laikus,
világi hajtja végre. Értsd: a laikus nem egyházi személy! Bár a
császár és a király is csak részben világi személy, hiszen egyházi
szentelménnyel felkent uralkodók, és I. Károly császárt a 794-i frankfurti
zsinat „rex et sacerdos”-nak nevezte, vagyis király és papnak.)
Az invesztitura, vagyis beiktatás után következik a felszentelés,
amit a császári kinevezés pápai megerősítése után
püspök végez. A császár ezután hűségesküt vesz a felszentelt
püspöktől, majd ráruházza a püspökre a hatalmi jogokat (törvénykezés,
vám, pénzverés), és kötelességeket (szolgáltatások és
szolgálatok, pl. fegyveres szolgálat).
Ha a császár és a püspökök a birodalom és az Egyház közötti
szoros kapcsolatot tisztán fenntartották volna, akkor
az mint megfogalmazták: „az égi Jeruzsálem földi megvalósulása”
lett volna. Kézenfekvő volt azonban, hogy az emberi
fogyatékosságok és az elvilágiasodás megakadályozzák ennek
az ideálnak a megvalósulását. (Alexander Ziegertől)

 

TOVÁBBIAK A KÖNYVBEN OLVASHATÓAK! RENDELD MEG!

____________________________________________________ 

Lehoczky József: Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve - 2012

Kiadója: Novum Publishing GMBH A-7311 Neckenmarkt Rathausgasse 73.

 

Már nem a Novum Kiadónál van a szerzői és a forgalmazási jog!

Megrendelés:  

A könyvet jelenleg a kiadás PDF formátumában veheti meg, 1000 Ft-os áron!

Megrendelés a szerzőtől:      

 gyogyito.ero@gmail.com

email címre írott igényléssel.

 

Ezután Önnek kiküldjük a számlát az Ön által megadott email címre.

Ön a könyv árát átutalja nekünk. 

Ezután elküldjük önnek emailben a PDF formátumú könyvet.- A könyv terjedelme: 555.oldal - 

 A nyomtatott példányok már elfogytak. Ha CD-n kérné a könyvet, akkor az ára előreutalással 1800 Ft, plusz a postázási költség, mely 2300 Ft, tehát 4100 Ft. 

 

 

Új szempontok szerinti történelem-szemlélet! Egyháztörténeti és jogtörténeti OK és OKOZAT közti összefüggések!   

  

Oldal: 32. Visszaugorva az egyháztörténethez
MAGYAR LOVAGKÖNYV - A FEUDALIZMUS KÉZIKÖNYVE- Hit, Isten, Haza, Becsület! - © 2008 - 2024 - novella-vers.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat