34. A lovagság méltósága
Hogy a lovagság tisztsége és méltósága a feudalizmus
idején eredetileg felavatással jött létre, láthattuk a
korábbiakban, de láthattuk a lovagság tartalmának a
kettősségét is: vagyis úgy, mint tiszti rangja az arra érdemes
felavatottnak, de úgy is, mint öröklődő nemesi
cím. Láthattuk, hogy milyen gondolatmenet alapján lett
öröklődő cím, mint a német birodalmi lovag, a ritter,
valamint az angol birodalmi lovag, a baronett esetében.
Láthattuk, hogy mint birodalmi rang és cím a római
hagyományból fakad. Láthattuk, hogy Rómában
az equitas rendje idővel egybeolvadt a nobilitasban a
patriciusi renddel. Így a társadalom legfelsőbb rétegét
jelentette a senatorok után. S láthattuk, hogy a középkori
keresztény császárság a nyugat-római császárság
megújulásaként, a Nagy Károly frank uralkodó idejétől
1806-ig fennálló birodalomban, mint a régi római
világbirodalom jogutódja számos tekintetben hasonult
eszmei elődjéhez. Jogrendje a római jog és a germán
jog ötvözeteként élt tovább. Így maradt meg birodalmi
rangként a lovagi cím, mint öröklődő.
A francia királyok területe csakúgy a frankok által újjá
szervezett Római Szent Birodalom része volt eredetileg, mint
az I. Ottó által német területen ismét megújított császárság,
az új nevén „Német Nemzeti(ségű) Római Szent Birodalom”.
Ezért bár ha két önálló országgá lett a verduni szerződés után
Franciaország és Németország, és a francia királyok nem
voltak további időkben alattvalói a német-római császároknak,
de a római hagyományból a franciáknál is fennmaradt
a chevalier lovagi rang is az equitasból, csakúgy, mint a német
ritter. Anglia uralkodói pedig, minthogy sokszor francia
uralkodóházból származóak voltak, mint például az Anjouházból
való Plantagenetek is, és franciaországi hűbérbirtokokkal
rendelkezvén részben francia hűbéresek is voltak, így
kihatott a francia szokásrend az angolra is. (A planta genet =
rekettyebokor szóból származik az angliai Anjou-házból való királyok
családneve, mert Oroszlánszívű Richárd lovagi címerül a
szerénység jelvényeként a rekettyebokrot választotta.)
Láthattuk azt is, hogy a középkori keresztény császárság
és királyság államszerkezete összeolvadt az egyházi renddel,
s a püspökök Németországban, mint világi fejedelmek, hűbérurak
is lettek és lovagi teendőket is elláttak. A többi országban
ugyan nem lettek világi fejedelemmé, de mint egyházi
fejedelmek szintén elláttak lovagi feladatokat is. A főpapok
egyúttal országnagyok és világi főurak is voltak. Nemegyszer
hadvezérekként is szerepeltek.
(Mint például Tomory Pál kalocsai érsek Mohácsnál 1526-ban
a magyar seregek fővezére volt.)
A király és a császár pap jellegű („rex et sacerdos”), egyház
által felkent személy és egyben lovag. A püspök pedig, mint
hűbérúr lovagi teendőket is ellát. Így, mint olyan hűbérúr, aki
egyben lovag is, avathat lovagot, csakúgy, mint a világi hűbérurak,
akik a középkor kezdetén mindig lovag által avatott
lovagok voltak. Később már ez eleve következett a viselt méltóságból,
külön lovaggá avatás nélkül is, hiszen a méltóságba
történő beiktatás is eleve lovaggá avatást is jelentett.
A lovagság tehát a nemesség előkelő rétege volt. Egyrészt,
mint az apród korból felnőtt, tisztté lett vitéz, másrészt, mint
öröklődő rangú birodalmi lovag is. (Ritter, chevalier, baronett)
A lovagi rang öröklődő címmé válása egyébként is csak
rendi szabályozás kérdése. Hiszen a rend szabályzata dönti
el, hogy kit vesznek fel egy lovagi rendbe. Így például egy királyi
szabályzat határozza meg, hogy ma is a Brit Birodalom
Lovagja csak brit állampolgár lehet.
Mária Terézia Rend szabályzata is kimondta, hogy a
rend lovagja egyúttal megkapja az ausztriai báróságot is.
(A Mária Terézia Rend érdemrend, alapításakor Ausztria még
mint főhercegség a német-római birodalom része volt. 1806 előtti
idő!) A Mária Terézia rendet a királynő alapította a katonai
érdemek jutalmazására.
A spanyol hidalgók különböző hidalgói rendekbe voltak
sorozva. S itt a rend tagsága öröklődő volt.
Az Aranygyapjas Rend tagjai csak főrangúak lehettek.
Az Aranygyapjú érdemrend átadásával, sokszor elküldésével
lett a rend tagja a kitüntetett személy. A tagság itt
nem öröklődő.
A Napóleon, mint császár által alapított Francia
Becsületrend sem öröklődő. Itt szintén érdemrend adományozással
történik az avatás. Ez uralkodói alapítású polgári
lovagrend.
Szintén fejedelmi alapítású polgári lovagrend volt a Bajor
Polgári Lovagrend is.
Régi magyar lovagrend a Szent István Rend és a Károly
Róbert által alapított Szent György Rend.
A Szent István Rend alapítója szintén Mária Terézia.
A polgári érdemek jutalmazására hozta létre, megemlékezve
arról, hogy Szent István király is országépítő munkával hozta
létre a Magyar Királyságot.
A Szent György Rend francia mintájú lovagrend, Károly
Róbert 1323-ban alapította, rend tagjait bevonva a kormányzásba.
Ez időben a rend őrizte a Szent Koronát.
Zsigmond király Sárkányos Társasága a királyon és királynén
kívül 22 tagot számlált, csak később bővült ki az alsóbb
fokozatokkal.
A XVI. század előtti Magyarországon előkelő tisztség volt
az „udvari lovag” (miles auli).
Szintén előkelő tisztség volt, az általában királykoronázáskor
az új király által avatott
„Aranysarkantyús lovag” (Equites Auralii) méltósága.
Aranysarkantyús lovagot rendkívüli esetben avattak más
alkalommal is, így például Makkfalvi Dózsa Györgyöt mikor
megbízta a király, hogy keresztes hadat szervezzen és vezessen
a török ellen, aranysarkantyús vitézzé avatta.
A Habsburg-házi magyar királyok idejében a császári és
királyi kamarások jelvénye az aranykulcs volt. A császári és
királyi kamarásokat „Aranykulcsos Lovagnak” nevezték.
Ennek a címnek előfeltétele volt az előkelő származás. Ettől
csak ritka esetben tértek el.
Aranysarkantyús és aranykulcsos lovagok voltak a császári
udvarban, a spanyol királyi udvarban és a pápai udvarban is.
Így például Tiziano, a festő V. Károly császár és spanyol király
által lett gróffá és aranysarkantyús lovaggá. Raffaello, szintén
festő pedig a pápai udvarban lett aranykulcsos és aranysarkantyús
lovaggá.
(Kitüntetés volt emellett az aranylánc adományozása
is!)
Láthattuk az Aranygyapjas Rend, a Mária Terézia Rend,
a Francia Becsületrend és a Bajor Polgári Lovagrend esetében,
hogy itt már érdemrend adományozással történt a lovaggá
avatás.
De tekintsünk vissza még egyszer a lovagavatás eredeti
formáihoz: mikor vagy karddal érintik a jelölt vállát, vagy
karddal övezik az új lovagot, vagy kézfogással, öleléssel vagy
kard átadással történik az avatás!
Ezekben az esetekben még megfigyelhető a kézrátétel folyamatossága.
Így a lovagavatás eredeti formáit hasonlíthatjuk
a kereszteléshez is, a bérmáláshoz is és a bűnbocsánat azon
formájához is, amikor a feloldozáskor a pap a kezét a bűnbánó
fejére teszi. (Értsd ez alatt: Jézus az apostolokat kézrátétellel
avatta fel, először 12-t, majd az apostolok további apostolokat
avattak fel kézrátétellel, 72-t, a későbbi időkben is mindvégig
a püspökök és papok avatása kézrátétellel történt és nem szakadt
meg soha a Jézustól eredő kézrátétel folyamatossága a katolikus,
a görög és az anglikán egyházban. Ez a szukcesszió! (Láttuk a királykoronázáskor,
hogy ez alkalommal a lovaggá-ütés és királykoronázó
püspök általi szentelt olajjal történő felkenés
is megtörténik. Ezért itt szembetűnő, hogy egyszerre hasonlítható
a lovagavatási rész a kereszteléshez, míg az egyházi
felkenés a bérmáláshoz. Hiszen a bérmálást is csak
püspök végezheti (vagy egy külön feljogosított pap). Mert mi is
a bérmálás? A bérmálás valójában a keresztség megerősítése
(confirmatio) a felnőttkori keresztség helyett. Bérmáláskor a
püspök szentelt krizmával keni fel, megerősíti a bérmálkozót.
Mondtuk, hogy a középkor folyamán általánosan az volt
az elfogadott, hogy csak lovag avathat lovagot. A katolikus
egyházban is csak pap keresztelhetett, sőt a korai keresztények
idejében ez még szigorúbban volt szabályozva. Hiszen
volt idő mikor csak püspök keresztelhetett. Könyvünkben
már olvashattuk: a II. és III. században a szertartást ördögűzés
(exorcizmus) vezette be. Míg korábban minden vasárnapon
kereszteltek és rövid ideig tartott az előkészítés, addig
Hippolitosz már csak húsvét éjjeli keresztségről és három évig
tartó előzetes katekumenátusról tesz említést. A keresztség
kiszolgáltatását ekkor még két napos böjt előzte meg. Az ördögűzés
után a keresztelendőt olajjal megkenték, vízbeállt
és letette keresztségi fogadalmát. A háromrészes fogadalom
elmondása közben háromszor merítették a keresztelendőt a
víz alá. Ezután fehérbe öltöztették, majd a püspök megkente,
megáldotta és békecsókban részesítette. A szertartást az ünnepélyes
szentáldozás zárta le.
Később, mikor általánossá vált a gyermekkori keresztelés,
már csak a keresztelendő homlokára öntenek vizet, és
már nem szükséges, hogy püspök végezze a szertartást, egyszerű
pap is keresztelhet. (A gyermekkori keresztelés Jézus azon
mondásán alapul: „Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert övék a
mennyek országa”.)
Még később, már a tridenti zsinat utáni megújulás korában,
(a protestantizmus következményeképpen) elfogadott
az is, hogy olyan is keresztelhet, aki maga nincs megkeresztelve,
mert Keresztelő Szent János sem volt megkeresztelve
s úgy keresztelt. Ez időtől valójában már csak a keresztelés
szándéka a lényeges feltétel és, hogy a keresztelést végző elmondja
a keresztelési szertartás szövegét, miközben a keresztelendő
homlokára kereszt alakban vizet önt egy keresztelő
korsóból és mondja:
– N. N. megkeresztellek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
(De megkeresztelt és erkölcsös életű keresztszülőknek kell
vállalniuk a kezességet a megkeresztelt keresztényi nevelésére!)
Az egyházi szabályok kikötik továbbra is, hogy ez a lehetőség
csak akkor lép életbe, ha nincs pap a közelben, aki a keresztelést
elvégezhetné. Egyébként papnak kell keresztelnie.
Mindezeket figyelembe véve, az előbbi logikából levezetve,
a kereszteléshez hasonlóan már nem szükséges, hogy
a lovagjelölt felavatott lovag által legyen lovaggá ütve. Itt is
már elég a szertartás és a szándék.
Az előbbi gondolatokból tovább következtetve, minthogy
olyan is avathat lovagot, aki maga nem avatott lovag, így lovagrendet
is alapíthat olyan személy is, aki nem felavatott lovag.
Itt is a szándék a lényeg.
Hiszen bár mint láthattuk a lovagi rend fogalma eredetileg
világi eredetű, a római birodalom nemesi rangfokozata, mely
nemesi rangfokozatként is fennmaradt a középkori Római
Szent Birodalomban, de a korai feudalizmus idején már a katolikus
egyház szokásaihoz és szertartásaihoz igazodott a lovagavatás.
Valószínűleg az első keresztény lovagok sem avatott
lovag által lettek lovaggá ütve, hanem legfeljebb a római
birodalom lovagi rendjének lovagjai által, akik pedig öröklés
útján voltak lovagok. (Bár vegyük figyelembe, hogy az ókori
Rómában is a lovagi gyűrű átadása is lovagavatásnak tekinthető.
Gyűrűt ad át apa a fiának, később a császár is ad át lovagi gyűrűt!)
Az első keresztény, koronázott királyokat, akik lovaggá
ütötték, szintén ilyen alapon voltak lovagok. (Vagy lehet, hogy
eredetileg nem is voltak lovagok. Az a feltevés, hogy püspök avatta
lovagok lettek volna annyiban hibás, hogy azon időben a püspökök
még nem voltak világi fejedelmek, így hűbérurak sem, ez későbbi
idők jellemzője. Bár, Nagy Konstantin császár intézkedései
folytán már insignatúrák viselésére jogosult állami tisztségviselőknek
minősültek a püspökök!)
A lovaggá-ütés, vagy lovagavatás valójában nem egyházi
szertartás, csak hasonlítható, mint már említettük pld. A kereszteléshez.
Tehát a korábbiakból következtetve végleg megállapítható,
hogy egy modernebb értelemben bárki alapíthat lovagrendet.
Még csak nemesembernek sem kell lennie, minthogy
a régi római lovagok is eredetileg plebejus polgárok voltak.
(Lásd könyvünk első részében a római társadalom fejlődésének
áttekintését!)
A lovagok csak később olvadtak egy rendbe a nobilitasban
a patriciusok osztályával.
Ez egy modernebb felfogása a lovagságnak, és a lehetősége
annak, hogy a modern polgári társadalmakban is alakulhassanak
önszerveződő lovagrendek.
De megjegyzendő, hogy lovagi cím viselése így nem jár.
Nem illendő, mert megtévesztő. Ha már lovagnak címezteti
magát valaki az ilyen lovagrendek tagjai közül, jelölje meg azt
is, hogy minek a lovagja. Ugyanis például egy borlovag, vagy
pálinkarendi lovag, vagy Kultúra Lovagja nem nemes lovag,
nem birodalmi lovag. (Sőt! Itáliában vannak zászlódobáló lovagrendek
is!) Ha az ilyen „lovagrend” tagja a neve előtt lovagi
címet használ, megtévesztő, hiú, hamis hivalkodás.
Megjegyzés: a lovagavatás és az öröklődő lovagi rang kettős
értelmezése nem tekinthető ellentmondásosnak, ha figyelembe
vesszük azt, amit már említettünk, mint a brit
hagyományokból fennmaradt szokást, hogy minden főúri
rangemelés lovaggá-ütéssel történik. Így egy öröklött rangú
lovag is ismét lovaggá avatható, sőt, valakit többször is lovaggá
lehet avatni, mintegy minden avatás egy-egy újabb
megerősítés, mint ahogy a király is a nemességet is többször
is megerősítheti. Így a király koronázásakor is, mikor az új
uralkodót az egyházi felkenés és koronázás mellett lovaggá
is ütik, ez a lovagi avatás is tulajdonképpen egy újabb rangemelésnek
tekinthető. Így viszont nem hasonlíthatjuk a kereszteléshez,
mert keresztelni csak egyszer lehet!

TOVÁBBIAK A KÖNYVBEN OLVASHATÓAK! RENDELD MEG!

____________________________________________________ 

Lehoczky József: Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve - 2012

Kiadója: Novum Publishing GMBH A-7311 Neckenmarkt Rathausgasse 73.

 

Már nem a Novum Kiadónál van a szerzői és a forgalmazási jog!

Megrendelés:  

A könyvet jelenleg a kiadás PDF formátumában veheti meg, 1000 Ft-os áron!

Megrendelés a szerzőtől:      

 gyogyito.ero@gmail.com

email címre írott igényléssel.

 

Ezután Önnek kiküldjük a számlát az Ön által megadott email címre.

Ön a könyv árát átutalja nekünk. 

Ezután elküldjük önnek emailben a PDF formátumú könyvet.- A könyv terjedelme: 555.oldal - 

 A nyomtatott példányok már elfogytak. Ha CD-n kérné a könyvet, akkor az ára előreutalással 1800 Ft, plusz a postázási költség, mely 2300 Ft, tehát 4100 Ft. 

 

 

Lehoczky József: Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve -

Kiadója: Novum Publishing GMBH A-7311 Neckenmarkt Rathausgasse 73.

 

Austria - Germany - Hungary -Spain - Switzerland

 

Már nem a Novum Kiadónál van a szerzői és a forgalmazási jog!

 

    Új szempontok szerinti történelem-szemlélet! Egyháztörténeti és jogtörténeti OK és OKOZAT közti összefüggések!   

  

Oldal: 34. A lovagság méltósága
MAGYAR LOVAGKÖNYV - A FEUDALIZMUS KÉZIKÖNYVE- Hit, Isten, Haza, Becsület! - © 2008 - 2024 - novella-vers.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat