12. A nyugati feudális hierarchia így épül fel

Az angol főnemesi címek és azok magyar jelentése fentről lefelé,
összevetve más európai országok címeivel
Prince = királyi herceg
Prince of Wales, Walesi Herceg a brit trónörökös címe (a latin
princeps, fejedelem szóból)
A franciáknál is használják. Nagy-Britanniában csak a királyi
hercegek címe, de minden európai herceget így tisztelnek
meg! A királyi hercegeket nevezik koronahercegeknek is.
A németeknél a herceg: princ és herzog, valamint fürst
Ma, a XXI. században például a liechtensteini hercegi
családban a család feje, az uralkodóherceg fürst címet visel,
míg a többiek princ rangot. Ugyanakkor a fürst szó valójában
a dux-szal azonos jelentésű, a királyi hercegek címe
lenne a herzog.
Az ausztriai főhercegeknek, a Habsburg család tagjainak
címe „archidux Austriae” volt latinul. Ez a cím csak
1489 körül született, mikor III. (Habsburg) Frigyes császár,
ki 53 évig uralkodott emelte családja birtokait, az osztrák
hercegségeket főhercegi rangra, s a birtokok tulajdonosai, a
Habsburg hercegek így lettek főhercegek.
A nagyhercegi rang fogalma sem volt használatban a
feudalizmus első időszakában, ez a cím is csak későbbi eredetű.
A nagyherceg kisebb állam, vagy tartomány, nem királyi
címet viselő uralkodója.
(1917-ig az orosz cári család tagjait is így nevezték, a Habsburgok
főhercegi címének utánzataként. Ez is nyugati utánzat volt
Oroszországban, mint Nagy Péter cár idejétől minden főrangú
92
cím. Korábban a nagyurakat Oroszországban, csakúgy, mint a
havasalföldi és a moldáviai vajdaságokban is, bojárnak nevezték.
A bojár jelentése eredetileg harcos.
(Bojna, vojna = harc) A bojárok a druzsina, a fejedelmi kíséret
tagjai. Nevük a druzsba = barátság szóból származik. Ők, mint
druzsina-tagok a fejedelem barátai!)
A nagyfejedelem megfelelője lenne a nagyhercegi rang,
hiszen a nagyfejedelem is nem királyi címet viselő, de valamely
monarchiában uralkodói hatalmú államfő; de míg a nagyherceg
a feudális szokásrend alapján lett herceg és más, magasabb
rangú uralkodó, a király, vagy (elsősorban) a császár által adományozott
méltóságként viseli címét, addig a nagyfejedelem
alattvalói által választott uralkodó, aki nem biztos, hogy viseli
a hercegi címet. Így például Erdély nagyfejedelemség volt
a XVI–XVII. században, de fejedelmei csak megválasztott nemesek
voltak, néha nem is igazán nagybirtokosok.
Duc = nem királyi herceg
A latin dux = vezér szóból. A franciáknál is. (Olaszoknál
ugyanez: duca, németeknél: fürst)
Earl = gróf
A régi grófságok, shire-ek élén. Ugyanezen angol grófságok
főbírái voltak a seriffek, a magyar főispán megfelelői; a
közigazgatás irányítói.
Marquis (Márki) = őrgróf (francia hatásra)
Németben: markgraf, olaszul: marchio
Count = gróf
A francia Le Comte-ból, ugyanez olaszul: Conte, a latin comesból.
Németországban a későbbi időkben megjelent a „hercegesített gróf”
93
fogalma is. Például: a Habsburgok, címeik felsorolásakor, magukat
„Habsburg hercegesített Grófjának” nevezték.
Magyarországon Szent István király idejétől a főispánokat,
az időben még megyésispánokat is comesnek nevezték.
Az Árpádok alatt a comes réteg egy olyan tulajdonképpen a
nyugati grófnak megfelelő tisztet viselt, mely nem volt állandó
vármegyéhez, nyugati értelemben vett várgrófsághoz
kötve, hanem a király, amikor úgy kívánta a helyzet, kiküldte
a comest egy-egy vármegye kormányzására, vagy egy
katonai feladat elvégzésére, parancsnoknak. Így már a kezdetektől
nem alakulhatott ki Magyarországon a területhez
kötött örökös grófi rang, mint Nyugaton. Később pedig, ezt
már az Aranybulla XVI. pontja sem tette lehetővé, mivel tiltotta
egész vármegyék eladományozását és a királyi tisztségek
örökletessé tételét. Egészen a XVI. században megjelenő
örökös grófi rang megjelenéséig, Magyarországon a
főispáni hivatalt betöltő személyeket nevezték grófnak, valamint
néha a várbirtokosokat. Minthogy, mint mondottuk,
az Aranybulla XVI. pontja tiltotta a vármegyék eladományozását
és a királyi tisztségek örökletessé tételét, ezért a
XVI. század német jogi felfogása csak a király által kifejezetten
„örökletesen” adományozott grófi címet ismerte el. Bár
az örökös főispánság is csak ekkor jön szokásba. Ez alól kivétel
csak Horvát-Dalmácia és részben Szlavónia volt, ahol a
vármegyék eladományozása megengedett volt, mivel itt nem
Szent István által alapított vármegyékről és zsupániákról volt
szó. Ezek már az Árpádok alatt tényleges grófságok lettek. Ezt
a Habsburgok is így ismerték el. A szűkebb értelemben vett
Magyarországon és Erdélyben az első tényleges örökletes grófi
címek: a Hunyadiak „Beszterce grófja” címe, a Szapolyaiak
„Szepes örökös grófja” címe, Mindkettő szász területen, német
közigazgatási jellegű cím. Az első örökös grófi címek közé
számíthatjuk még a XIV. században Szent-György és Bazin
grófja rangot és a Fraknó grófja rangot. Mindkettő a német
határon jött létre, időszakosan, részben német jogi függésben.
Ezek voltak a horvát-dalmát, szlavón rangok mellett az
94
első örökletes grófi címek. Azonban 1526 után is, egészen
addig, amíg az Erdélyi fejedelemség fennállott, Erdélyben és
Magyarországon továbbra is a főispánokat is grófnak nevezték
az általános köztudatban és szóhasználatban. Ez csak a
XVII. század legvégén, a XVIII. század elején, a Rákóczi szabadságharc
bukása után ment ki a közgyakorlatból.
Viscount = magasabb bárói rang a gróf és báró között
(vice gróf, (Ugyanez olaszul: visconte, franciául: vicomte)
Németországban vicomte cím nem volt, így közvetlen
megfelelője a Freiherr, vagyis a báró.
Minthogy Németországban vicomte cím nem volt, így
1526 után a magyar rangok közé sem került be. (A magyar
vice comes, vagyis alispáni hivatal, szó szerinti jelentése azonos,
de mégsem megfelelője, minthogy Magyarországon ez nem nemesi
rangfokozat.)
Baronet = kis báró, a legalacsonyabb, csak férfiágon
öröklődő nemesi cím Angliában. (A kelta eredetű baron =
szabad úr szóból)
Előfordul a baron cím a franciáknál is, a német
freiherr megfelelője, 1526 után a magyar öröklődő címek
közé is bekerült.
(Már az Árpád-ház idejében, talán a XIII. század kezdetén bekerült
a szó, mint hivatali rang az országos főtisztségeket viselő
országnagyok megnevezéseként a magyar használatba, de öröklődő
nemesi címként csak 1526 után.) Előfordult a franciáknál és
az angoloknál is, a sima „nagyúri” (lord) cím is.
Gentry (dzsentry) = annyi, mint nemesember
Angliában a kis- és középbirtokos nemesek elnevezése.
Magyarországon, a XIX. század végén a köznyelvbe valójában
igen helytelenül került be ez a szó, mert egyaránt jelölte
az alsóbb származású kisnemeseket és az elszegényedett
95
előkelő családok tagjait, de még a nagybirtokkal bíró előkelő
származású nemeseket is, akiket valójában a szokások és hagyományok
alapján főuraknak tekintettek, de nemesi címmel
rendelkeztek. Ők nem kértek, vagy nem fogadtak el bárói
vagy grófi címet, mert ezzel – úgy mondták – megalázták
volna őseiket, nem elégedve meg őseiktől örökölt törzsökös előkelő
származásukkal. Ezek a családok közszereplésük folytán
a köztudatban főurak voltak, viszont az 1526 utáni német jogi
gondolkodás szerint nem. Ezeket a családokat a XVI. században,
I. Ferdinánd király korában még az udvar olyan előkelő
lovagnak tekintette, akinek az új uralkodóház, mikor ősi törzsökös
nemességét megerősítette, és címerújítással tüntette
ki őket, az új címerekre az abban az időben még csak főrangúaknak
kijáró koronás sisakdíszt adományozta. Lásd: Prónay,
Lehoczky, Rakovszky, Beniczky, Okolicsányi, Lónyay stb. családokat! Lásd:

https://lehoczkynemzetseg.hupont.hu/
A Báthory fejedelmi család nem fejedelmi tagjai közül
is, azok, akik a magyarországi részen várurak, a későbbi
német jogi gondolkodás szerint csak nemesek! De ebben az
időben, a XVI–XVII. században, mely még átmeneti időszak,
ők grófnak is neveztetnek, bár ilyen címadományuk nincsen.
Úgy, mint ez időben még a főispánok is grófnak neveztetnek.
A lengyel királyi ág, már hercegként is tiszteltetik, de mint
lengyel fejedelmi vér! Római Szent Birodalmi Herceg címet
nem nyertek a Báthoriak a császártól.
A vármegyékben a vezető nemesi családok, a „megyei főurak”
a „törzsökös családok” voltak, ezek a családok adták a
választott megyei elöljáró testület tagjait, a „táblabírákat”.
Ez a „táblabíró” szó nem azonos jelentésű a királyi ítélőtábla
bíráival! De a köznyelv mindkét féle hivatalt táblabírónak
mondja. A „törzsökös” szó jelentése is hibásan van
benne az értelmező szótárakban, ugyanis ezekben a „tősgyökeres”
megfelelőjének értelmezik a szerkesztők. Holott valójában
a „törzsökös” több mint „tősgyökeres”. Mondhatjuk így:
„minden törzsökös nemesi család tősgyökeres a vármegyében,
de nem minden tősgyökeres család törzsökös is.” Ugyanis a
törzsökös család erős, vastag törzs, kiterjedt ágakkal és mély
96
gyökerekkel, mint a tölgy, vagy a diófa, kidönthetetlen, a szeleknek,
viharoknak ellent áll, befolyása, hatalma van. Attól,
hogy ősi valaki, de nincs tekintélye és befolyása, csak kisnemes,
az lehet tősgyökeres lakos a vármegyében, de
nem törzsökös! Úgy, mint a régi, királyi Magyarország hadseregében
az őrnagyok, alezredesek, ezredesek megnevezése
is törzstiszt.

Ezeket a családokat a XIX. század elején, mikorra már
nagyon megszaporodott az újdonsült bárói és grófi cím, a
köznyelv kissé gúnyosan fertálymágnásnak (negyedik mágnási
fokozat) nevezte. Az örökös bárói cím Magyarországon
ugyanis csak 1526 után kezdődött, I. Ferdinánd király korában.
A grófi rang néhány esetben, örökös főispáni ranggal
egybemosódva már megjelent a XV. században, kissé megkérdőjelezhetően,
mert sértette az Aranybulla azon kitételét,
hogy semmilyen királyi tisztség nem lehet öröklődő
Magyarországon. Erről majd még bővebben beszélünk. Ilyen
örökös grófi rangot kapott például Hunyadi János, mint besztercei
gróf, vagyis besztercei főispán, mely tisztséget később
Mátyás király idejében már Szilágyi Mihály töltött be, de ilyen
örökös grófi rangot kapott már ez időben a Szapolyai, másképpen
Zápolya család őse is.
Az 1526 előtti időben és még egy ideig továbbra is bárónak az
országos főméltóságokat nevezték és szintén nem volt öröklődő,
mert a hivatal az Aranybulla kitétele szerint nem örökölhető.
A hivatalok tekintetében ezt a későbbi időkben is betartották.
Az ország bárójának nevezett hivatalok: nádor, országbíró,
tárnokmester, főlovászmester, erdélyi vajda,
főpohárnok, főkomornok, főajtónálló, kardhordozó mester
(időnként), koronaőrök, horvát bán, szlavón bán,
szörényi bán (aki egy személyben mindig a temesi grófnak
nevezett temesi, torontáli és krassói főispán volt),
és a helyi bánok és vice bánok, mint a macsói bán is, valamint
a régi szokás szerint a pozsonyi ispán, mert korábban
ez a hivatal mindig együtt szerepelt a legfőbb tisztségekkel;
minthogy vagy a nádor, vagy a tárnokmester
töltötte be azt. Az ország bárói közé tartoztak a hivatalt
nem viselő, de bandériumállító zászlósok is.
A szűkebb értelemben vett Magyar Királyság területén
és Erdélyben, a későbbiekben sem adományoznak a királyok
egész vármegyéket, a régi szabályt, az Aranybulla XVI. pontját
betartva. Magánbirtokosok birtokait ellenben most már,
külön adományban, „liber baronátussá” tehetik, mintegy
103
visszaidézve az Árpádok korának szabad nemességét a várjobbágyokkal
szemben. Ámde, hogy ez a Werbőczynél megfogalmazott
nemesi egyenlőség jogállapotának megnyirbálása
lenne, ez fel sem merül senkiben, minthogy a főúrnak csak a
kötelezettsége több, de ténylegesen semmivel sem több jogot,
mint a köznemes.
Minden nemesnek mentelmi joga van.
Ha bűncselekmény elkövetésekor tetten nem érik, a
nemesember le nem tartóztatható; törvényes úton perbe
kell idézni.
A „liber baronátus” státuszú földbirtok csak annyiban
biztosít több jogot, hogy területén megyei tisztviselők,
királyi adószedők csak korlátozott szabadsággal, de
gyakorlatilag a földesúr hallgatólagos
hozzájárulásával
tevékenykedhetnek.
Országos főméltóságok az Aranybulla rendelkezéséhez
híven, ezután sem örökölhetőek. A régi törvényt ilyen
módon betartják.
____________________________________________________ 

Lehoczky József: Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve - 2012

Kiadója: Novum Publishing GMBH A-7311 Neckenmarkt Rathausgasse 73.

 

Már nem a Novum Kiadónál van a szerzői és a forgalmazási jog!

 

 Magyar lovagkönyv : a feudalizmus kézikönyve / Lehoczky József

 https://mek.oszk.hu/25600/25646/

A Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható és letölthető! 

 

    Új szempontok szerinti történelem-szemlélet! Egyháztörténeti és jogtörténeti OK és OKOZAT közti összefüggések!   

   

Oldal: 12. A nyugati feudális hierarchia így épül fel
MAGYAR LOVAGKÖNYV - A FEUDALIZMUS KÉZIKÖNYVE- Hit, Isten, Haza, Becsület! - © 2008 - 2026 - novella-vers.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat